Az én időm az énidőm,
ne vedd magadhoz az órám!
Vissza sosem adható, jogtalanul rabolható,
semmivel sem pótolható, amikor ketyeged,
ami a másé, és nem a tied, elveszed.
El nem táncolt táncom, elmulasztott ölelésem
utólag nem pótolható, veszteségem,
megloptál, de az nem a te órád,
értelme semmi, érted nem ketyegett senki.
Mi öröm lehet életembe másznod?
Minek hasznát te úgy sem látod?
Ha pénzem lopod, vagy kincsem veszed,
azokat még talán jóvá teheted,
 kifosztott időm soha vissza nem adhatod,
semmivel sem pótolhatod.
Ne az én életem akard, a sajátodban
rendezz kavart! Oszd be a saját időd!
Magadnak szervezz csupán jövőt!