A Hold sálat kanyarított kifli-vékony nyaka köré,
lábára gyapjú harisnyát húzott és abban csoszogott
a szürkefagyos felhők mögé lepihenni.
Napnak nyoma sem derengett az égen, minden sötét,
fakófénytelen és unalmas, ágymelegre vágyott.
Aludni tavaszig, ágrügyező szellős napokig,
álmos lelke behunyt szemmel ért a cumulusig.
Hátára feküdt és lágyan hintázott altostratuson,
magára húzott egy stratus felhőt,
feje alá gyűrte az altocumulust,
és álomba merült.