A gondolatsort egy szelfi indította el. Egy kedves és mosolygós férfiarc, nyílt tekintet, bizalmat ébresztő. Egy másik napon ugyan ez az arc egy terrorista tekintete, a szeme szúr, a szája sarkában inkább gúny a mosoly. Ami belül van, az kiül az arcunkra. Ha bent rend van, akkor megszépülünk, ellenkező esetben a csúnya változatunk látszik mások számára.

A legtöbbet önmagunknak hazudunk. Amikor nem vállaljuk az egyéniségünket, a tetteinket, a téveszmés életmódunkat. Szeretnénk megfelelni másoknak, valakiknek, önmagunknak, de változtatások nélkül, inkább csak bujkálva, titokban élünk. Engem épp ez tett kicsit túlzottan kitárulkozóvá. Mintha ezzel kényszeríteném magam a szembenézésre! Ha vállalnom kell, akkor talán megteszem azokat a lépéseket is, melyeket inkább titkolnék.

Nézz jól körül magadban és a legszűkebb környezetedben! Lakásod van, vagy otthonod? Inkább csak aludni jársz haza, vagy a biztonságot adó menedéked? Állandóan indulsz valahová, vagy éppen csak megérkezel? Vagy megbújsz a kedves környezetedben és elvagy önmagaddal? Nézz körül! Tetszik, amit látsz? Megnyugtat? Vagy azonnal eszedbe jut, hogy indulnod kell valamit intézni, dolgozni, máshol lenni?

Egyszer el kell kezdened a takarítást. Legelőször ott belül, aztán jöhet a többi is. Kidobálni a felesleges holmit és rendben tartani a többit! Így kezd el! Rövid az élet ahhoz, hogy egy átmeneti szálláson tengődj otthon helyett! Csupán csak azért, mert elmenekülsz önmagad elől. Sokan élnek ciklikusan ismétlődő kudarcokban. Felismerik, hogy megint ugyan az, mégsem tesznek semmit. Miért?

Egy barátom az éghajlatváltozásokról beszélgetve, csak úgy mellékesen megfogalmazta – és akkor mi van? Vége, és kész. Ennyit ér az élete, amit maga választott? Nem arra gondolok, hogy félni kellene, és rettegni! De ez a mély fásultság nagyon megrémített. Miért élsz úgy, hogy alig várod a végét? Felelős vagy önmagadért! A saját boldogságod, vagy éppen boldogtalanságod, egyedül rajtad múlik.

Kinek is hazudsz? Önmagadon kívül. Senkinek. Hisz mindenkinek a saját élete a fontos. Csak azzal kell törődnie, azért a felelős. Önmagamnak meg minek is hazudnék? Butaság, ha éppen én, az igazságot is tudom. Mint a kutya, amikor körbe-körbe fut a saját farka után.