félhomályban fekszem
ellágyul a testem
halkan liheg a lelkem

szimpatikus rezgés indul
a tibeti hangtál peremén

mély gong szól bele
megremeg bennem a csend

felhangok darabolják a teret

talán esőbot pereg
talán óceántál ring
nem látok semmit
csak érzem
ahogy a hangok átfutnak rajtam

nem zavarnak már a fények

kalimba billen
lágy, éteri hang simogat

csőharangok
csengők
belépek a hangmezőbe

harangjáték
cintányér

és egyszer csak
kilépek

lábam földet sem ér
keringek magasan
nézem odalenn magamat

a mélyből felszakadó sebet
a gyógyító elemeket

csakrák tisztulnak
csillogó hangokban

lassan elcsitul bennem a zaj
megszelídül a dallam

megérkezem

gyógyultan

magamban