Gyógyító pihenős napok után kellemesebb a hideg reggel is. Nagyon vágyom a tiszta égboltra felkelő napot, amikor nyitott ablaknál sem dermedek jéggé és egy kacér fénysugár ébreszt fel. De a pihenés, hatásos gyógymód egyes bajokra, használt, már nem okoz akkora fájdalmat eljutni a konyháig. A lecsendesített napi rutin lelki gyógyulásokat is hozott. Néha nem is látszik elég jól a lényeg, csak amikor belül is csend van, úgy látom meg, mi az ami már nem épít, vagy ellenkezőleg, az a kis semminek vélt apróság milyen sokat ad nekem.

“A csoda csakis azé, aki hisz benne! Csak az lát, aki látni akar. Csak az hall, aki hallani akar. Csak az ért, aki érteni akar!”

~ Müller Péter

Az álmaim születésem pillanatától hozzám tartoznak. Az álmodozás, ami megcsillantja előttem a lehetőségeket, a jót, a reményt, nagyon fontos. Nem fog meg az anyagi világ annyira, mint az emberek, a kapcsolódások. Így aztán, az álmaim sokkal inkább az érzelmeimhez kötnek. Ezzel azonban nagyon jól elvagyok.
Gondolom, nem csak rám jellemző, hogy a felőlem áramló érzéseket pontosabban beazonosítom, mint a felém áradókat. Van, hogy eltúlzok érzelmeket, nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint kellene. Aztán, nagy meglepetés, amikor megvillan valakiről, hogy az a felszínesnek hitt egyéniség, igenis nagyon mély érzelmeket rejt magába.
A helyes helyzetfelismeréshez a megfelelő körülmények vezetnek. Amikor képes vagyok, és lehetőségem is van, teljes belső békére és nyugalomra. Kellenek napok, amikor maradhatok magamra, nem kattog senki a fülembe, nem pakol más a hátamra felesleges lelki terheket. Nem régen olvastam egy vicces írást az egyedül lét örömeiről, de a kiváló stílus mögötti tartalom nem tetszett. Arról írt, hogy milyen jó, ha nem zavarja az egyént a saját rendetlenségében senki, hogy milyen élvezetes mosatlant gyűjteni és nem csinálni rendet azonnal. Az nem én vagyok! Feltölt most a környezetem rendezettsége, a tiszta és gondozott otthonom. Nem tesz senki semmit máshová, nem csinál mosatlant és nem kavar be egyszerű környezetem rendezettségébe. Nekem éppen ez a megnyugtató.

Látom, vannak a környezetemben, akik nem álmodoznak, nem várnak semmi szépet, nem akarnak látni és hallani, de főleg, nem akarnak már szeretni sem. Szeretve lenni, az sem fontos nekik. Szép lassan várják a végét, a semmit, az elmúlást. Megrémített, hogy egy barátom szabad idejében híreket olvas, hallgat, társadalom megváltó podcastokkal tölti az idejét. Próbál minden érzelmet eltávolítani magától.
Ez a felismerés a magam érzelmeire figyelmeztetett. Ma is az álmodozás legyen velem, a kis belső csodáim, látnom és hallanom kell a szép dolgokat, érteni akarom a szeretetem és a másokét is. Legyen nektek is szeretetben és megértésben bővelkedő szép napotok! A legfontosabb az életben a szeretet, a nélkül kihűl a lélek!