A döntés mindig súlyos, bármiről legyen szó. Kis apró döntések sorozata az életünk, a napjaink. Időnként nagyobbakat is meg kell hoznunk a saját érdekünkben. Mi magunk befolyásoljuk az életünket, viselni kell ezt a felelősséget. Jó lenne néha levetni, elhagyni, megfeledkezni róla, kényelmesebb hárítani. Az is döntés, hogy nem döntök! Ha eljön az ideje, úgy sem mentesülök alóla.

            Nem szoktam ezeket a lelkemre venni! Sőt, bátran szembenézek a sorsommal, mert hiszem, hogy jót és jól teszek. A pozitív szemlélet alapvetően meghatározza a boldogulásunkat. Igyekszem a világot mosolygós szemmel nézni. Ha jót várok, akkor az fog rám találni. Erőt érzek a döntési képességemben, jól esik, hogy kezemben a gyeplő. Eldöntöm, mire adok ki pénzt, és mire nem. Melyik megoldást választom a kettő közül. Mit teszek az egészségem érdekében, és mi az amit, nem. Utazok, vagy maradok. Ki érdekében vállalok terhet, kiért meg nem.

            Előfordul időnként, hogy hagyom a dolgokat a maguk medrében csordogálni. Fontos, mert a nagy erőlködés káros. Ki kell várni, hogy maguktól kialakuljanak helyzetek. Sok pozitív változás akkor következik be, amikor már nem számítunk rá. Mikor melyik a helyes, a szívünk megsúgja. A megérzésünk segít ebben. A legszebb dolgok maguktól jönnek. Különösen igaz ez az emberi kapcsolataimban. Soha sem szabad erőltetni, jobb kivárni, hogy megérjen.

            Súlya van a döntésemnek, ha fontos és szép az, amit elengedek. Olyan is van! Le kell mondani valamiről, amiből eddig építkeztem, de lejárt vele az időm. Nem vettem észre, hogyan alakultak idáig az események, de megvilágosodtam. Ennek most búcsút kell inteni, hagyni a maga útján, nekem pedig a magamén van a helyem. Nem könnyű! Lehet húzni az időt, kifogásokat keresni, de egyszer eljön az utolsó pillanat. Nehéz, ha a másik képtelen lépni, és fel kell vállalnom a búcsút.

            Az életünk legszebbjei örökre velünk maradnak. Akinek, és aminek helye volt a szívünkben, az ott is marad végig, akkor is, ha elengedtük. Ha jól engedem el, akkor megmarad az öröme nekem. Szerencsés, hogy képesek vagyunk szeretettel és megértéssel tenni ezt! Nem haraggal, nem bántással, hanem egy utolsó öleléssel.
            Menj tovább! Gondolni fogok rád, szeretettel és hálával, mind azért, amit az együtt töltött időben nekem adtál!