Aranyhajú bogárkám elveszítette az első tejfogát. Ennek kapcsán különféle elképzelései lettek. Mennyi volt és mennyi maradt? Hogyan is tud mégis rágni jól, ha nincs már meg egy? Mennyinek is kell lenni abban a cserfes szájban a táplálkozáshoz? Ebből aztán aranyos eszmefuttatások lettek kettőnk között.

Ha van a szájában 19 tejfog, és kihullott egy, akkor még zavartalan a táplálkozás. Ellenben, ha csak egy lenne, és a többi hiányozna, nehéz lenne eléggé megrágni az ételt. Különböző lehetőségeket ecseteltünk és alaposan átbeszéltük, miből mi következne a hétköznapokban. A fogápolás, helyes táplálkozás és ezek hatása az immunrendszerünkre, az egészségünkre. Egy érdeklődő és nyitott gyermeki elme mennyire mély dolgokat ki tud hozni a felnőtt becsontosodott gondolkozásából!

Felvillanyozott ez a beszélgetés! Kibillentett a felszaporodott tapasztalataimból következő elképzeléseimből, okoskodásomból. Mert, ugye, nekünk is megvannak a magunk elképzelései az életről, a fontos és kevésbé fontos dolgokról. Ha elveszítek egy embert a környezetemből, mert még tejfog és kihull a sorból, marad zavartalan az életem, Sőt, ő a kihullásával helyet csinál az újnak, az esetleges csontfognak, aki tartósabb és örökéletűbb lehet számomra. Megtette, ami dolga volt az életemben, aztán tovább lépett, elhagyott, esetleg lehagyott, maradt utána a lehetőség.
Másik variáció, ha csak egy fog van a szájban. Az már nem elég, kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet. Üres és céltalan, nem segít nekem, maradok magamra egészségtelenül. Egy kapcsolat, ami kizár mindenki mást az életemből, ártalmasabb mindennél. Kevés és elégtelen.
A lehetőségek és variációk mind jelentenek valamit. Minden helyzet pontosan kijelöli a helyem és meghatározza a lehetőségeim. A legjobban a teljes és ép fogsor! Ami azt jelenti, van egy határ, ami elég. Elfér a szájban, elég a funkciója megtartásához, több sem kell, mert az már sok. Mint, ahogyan a sok és végtelen számú ember a környezetünkben, az is ártalmas. Felapróz, kevés jut egynek, oktalan a létük és szükségtelen. Mint az a sorba nem illő fog, melyet a fogorvos kihúz, eltávolít, hogy jusson elég hely a megmaradóknak.

Az életben van optimális, elég és elégséges, meg irreális és céltalan sokadalom. Emberi kapcsolatainkban nagyon ártalmasak lehetnek a szélsőségek. Akkor, ha nem tudok magamhoz közel engedni egy bizalmi kört, hiába vannak ezrével az ismerőseim! Üres marad az emberi kapcsolatrendszerem! De az sem válik a gyarapodásomra, ha boldog, boldogtalan a barátommá lehet, szétforgácsolnak, felapróznak, felemésztenek.
Nem tudom, vajon hol van ebben az optimális, a legjobb, a legegészségesebb? Vajon, mint a szájban a 32 fog? Hol lehet az a határ, ami épít, és mikortól rombol?