A jók nem halnak meg.
Elhasználódnak.
Szétosztják magukat,
míg nem marad más,
csak egy üres test,
amit könnyű eltemetni.

Arcot váltanak,
mert ezt már nem bírják.
Új testet keresnek,
mert ez a világ
megrágja
és kiköpi
a tisztát.

Jóságuk nekünk marad –
sebként,
adósságként,
szégyenként.

Könnyeik nem gyöngyök.
Bizonyítékok.

És ha van Isten,
számoljon el velünk:
miért a jókat
kell óvni,
mintha bűn volna
jónak lenni
ebben a világban.