Vannak helyek, ahol megérint a csoda,
ahol semmi sem hétköznapi, csuda-csoda,
nekem van ilyen, ami egy óvoda.
Amióta ismerem, csodálom és szeretem,
ott gyereknek lenni olyan, mint a mesében.
Anyák napján aztán ma betértem,
nagymamákat is hívtak, hát elmentem.
Voltak gyerekek, anyák, nagymamák,
és lélekben éreztem ott a mi Zsuzsánk.
Amikor hiányzik valaki onnan, ahol volt,
maradt utána egy üres lélek-polc,
éreztem, hogy nézi a műsort és ideges,
mint volt, mindig tündökletes.
Óvó néni mennyben vajon mit csinál?
Ott is a kicsiknek csodákat kitalál?
Talán azért ment el, mert kellett ott,
rá sok gyerek az égben is számított?
A szívemben hallottam a hangját,
éreztem a sok versben a szavát.
Biztosan az égben is szeretik,
remélem, gyerekek ott is megölelik,
mert innen hiányzik, nem feledik.