Hétfő, hajnal, kellemes a levegő, jóleső nyújtózkodás. Eseményes napokat követő mélázás az életen, az élet értelmén, a különböző életviteli stratégiákon. Mind mások vagyunk, más érzésekkel, temperamentummal, tapasztalatokkal, más gyökerekkel és elképzelésekkel. Közös bennünk, hogy mind hisszük a magunk igazát, a helyes az, amit teszünk, tévedésben csak a másik lehet. Aztán, vagy hangot adunk ennek, vagy bölcsen megtartjuk magunkban.

Nem az én szavaim, de tetszik nekem: Annak van a legnagyobb problémája, akinek nincs problémája. Mert ő halott. Ezt sokszor kellene hallani, mert a legtöbben a problémáikra panaszkodnak. Vallom, azok pedig nincsenek, csak feladatok vannak, melyeket aztán megoldunk. Hisz, az élet, a folyamatos változás gördít elénk csupán helyzeteket, melyekkel aztán megbirkózunk.
Ha voltál már elesett állapotban, akkor érted is, mit akarok mondani. Amikor az állapotod miatt csak heverészésre vagy ítélve, mindent mások rendeznek körülötted. Nem is ideális helyzet, boldog lennél, ha tehetnéd magad a dolgot, rendezhetnéd magad a problémáid. Milyen jó is, ha a kezünkben a gyeplő és mindent a saját elképzeléseink szerint rendezhetünk! Mert élünk, vagyunk, létezünk.
Amikor pedig átlépünk egy feladaton, jön a boldogság, hogy készen van, megoldódott, megtettem, megcsináltam, képes vagyok rá.

Nem bagatellizálom el azért ezt a kérdést. Vannak nagyságrendbeli különbségek, nem egyszerű mindig a dolgunk. Igen, vannak hatalmas sziklák, melyek alól nehezebben mászunk ki. Bizony, néha segítő kezek után kutatunk és kell a támasz a tovább lépéshez. De, tesszük a dolgunk és megyünk tovább, éljük ezt az egy életünket a legjobb tudásunk szerint.
Talán, nem mind tesszük ezt. Vannak a környezetemben, akik elakadtak egy számukra traumatikus ponton, kidőltek, és maradtak a földön fekve. Hiába villogtatod előtte a boldogság kék madarát, hiába adod a vállad megosztani a terhet, hiába nyújtod a kezed, ő marad bezárkózva a megrekedt gondolatában. Nagyon nehéz ez, mert belül kell elindulni a változásnak. Kívülről hiába töröd a diót, nem jutsz közelebb a magjához.
Ha valami vétek az élet ellen, akkor ez az. Nem élni, csak várni, évtizedekig vegetálni, mert valamikor, valahol egy lépés nem sikerült! Állj fel! Akarj boldog lenni! Menj tovább, lépj tovább! Ne büntetsd magad valamiért, ami csupán egy tévedés volt!

Legyen szép napunk, vidám hetünk!