Pár hete ebédet készítettem az unokáimnak. Húsevő, sportoló gyerekek. Ilyenkor nem kockáztatok, a kedvükre való kaját készítek. Holmi gombócokkal nem lehet őket elvarázsolni! Szóval, tele a serpenyő szép nagy szelet húsokkal, jó fűszeresen sütöm meg. Készül hozzá a köret, amikor felemelem a fedőt és rábámulok az egészre, tele az edény vízzel. Úgy úszkálnak benne a szeletek, mint holmi halak a tóban. Sőt, az illat sem az igazi. Nem rossz éppen, de nem egészséges sertésre emlékeztet.

            Multinál vettem, vákuumcsomagolásban. Nézem, mi is van rajta. Származási ország? Szavatossági idő? Nem magyar termék, és igaz, a szavatossága még sokáig jó, de sok hónapja került ki egy húsüzemből. Mit eszünk? Mit raknak elénk horror árakon? Segít rajtam egyáltalán, ha a feliratra hagyatkozom? Nem tudok már hinni semminek, eljátszották, leépítettek mindent, ami normális.

            Ebben a hangulatban aztán kapva kaptam a lehetőségen, vágjunk mi magunknak biztos helyről származó, igazi jószágot. Kis hazánkban volt állattenyésztés, működő mezőgazdaság, akadnak megszállott családok, akik igyekeznek valódi élelmiszerrel táplálkozni. Belevágtunk és egy igazi, hamisítatlan disznóölésen vettem részt. Sorolom, mit is tanultam ezen a napon!

            A család, a vérségi és szerzett kapcsolatok semmi mással nem pótolhatók. Összefogunk, támogatjuk egymást, és biztos talaj lesz a talpunk alatt. Akik ebben együtt vagyunk, a körön belül, mindig is leszünk egymásnak. Apró gesztusok is szívet melengetők, jobban mint a városi giccs parádé.

            Semmihez sem hasonlítható a közös munka, az őszinte beszélgetés, a jó hangulat. Amikor nem teszi bele a mocskos mancsát és szókincsét a köz, hanem csak együtt vagyunk egymásért. Nem a fikázás és a politika a téma, hanem a mindennapi életünk, a család és a közeli barátok. Megosztani örömeinket és esetleges nehézségeinket ilyen közegben, gyógyító és építő. A közös étkezésnek varázsa van. Meg persze, ízlelőbimbókat elvarázsoló ízei.

            Szép dolgok jutottak eszünkbe, amiket már megéltünk! Számomra nagyon felemelő az a tapasztalat, hogy a kezem nem felejt, hiába nem csináltam ilyet régóta, ma is tudom, beindul a tanult cselekvéssor. Nem felejtettem el! Istenem, milyen jó is, gondoskodni magunkról és a hozzánk tartozókról!

            A legszebb tapasztalat volt a disznóvágáson, a generációk együtt léte mennyire fontos. Az idősebb mutathat a fiatalnak, ha nem is erőt, de kitartást és tapasztalatot. A kisgyerek tanul a felnőttektől, hogyan kommunikáljon, mit illik mondani, hogyan kell megszólítani, és ami ebben a helyzetben a legfontosabb, milyen az, amikor egészséges és biztos táplálékot állítunk elő a családnak. Milyen az élet, ami valós és nem csupán kirakat!