Ha megszólal a csendem,
nem hang,
csak egy suttogás,

lassan ér el hozzád,
szíved széléig,
és beljebb már
magától jut.

Egy vallomás,
ami nem kér nevet.

Egyszer szóltam is.
hangosan.

a szavak
leperegtek rólad,
mint pára az üvegről
nem maradt utánuk
semmi.

elfáradt bennem
a kimondás.

menni akartam.

de a távolság
nem old fel
semmit.

és akkor
csend lettem.

csak annyi.

és abban
valami megmozdult.

felém hajoltál,
nem szóval

a szemed
kimondta,
amit addig
nem lehetett.

a kezed
nem kérdezett.

és a testünk
halkan
emlékezni kezdett

egy dallamra,
amit mindig tudott,

csak túl sok szó
takarta el.