Néha csak haladok napról napra a taposómalomban. Megy minden előre, nincs baj, csak éppen idő sincs megélni. Inkább csak túlélni. Nem szeretem már ezeket a napokat! Az élet egy csoda, de ha nincs időm meglátni, akkor elvesznek a szépségek.

Persze, az nagyon jó, hogy képes vagyok erre! Képes vagyok tempósan és hatékonyan haladni a napok lépcsőjén. Még bírom az emelkedőt. Tizenkétezer lépés naponta. Néha kicsit lihegek, de képes vagyok haladni tovább. Akarom látni és érezni a jót és a szépet! Nem elrohanni mellette, hanem örülni is neki.
Aztán végre jön egy kis lassulás és van alkalmam körülnézni. Kezdem azonnal a szívecskékkel! Ki kell osztani az örömöm és elismerésem szívecskéit, mert az gyors és egyszerű. Utána majd szánok időt mindenkire és mindenre, ami fontos. A szeretet osztogatása fontos. A legfontosabb! Ismerek magányos farkasokat, akik erősen tagadják ezt. Be nem ismernék semmiért, hogy tévednek, és azért várják ők is, hogy szeretve legyenek. Nem baj. Van miből adni.

Az eseményes napok sok tapasztalatot is hoztak. Amivel sokat találkoztam, az a harc, a versengés és a kritika. A szeretet energia gyilkosai. A boldogság és az életöröm gyilkosai. Olyan nagy a világ, van benne hely bőven. Miért az a gondolata néhány embernek, hogy elveszem a levegőt tőled, mert én jobban megérdemlem? Nem találsz helyet, csak a hullámon átlépve? Nincs más út? Ha kritizálsz engem, akkor te jobb vagy?

Miért van az, hogy sokan csak harcban tudnak létezni? Kinyomlak a piacról, mert én vagyok a jobb! Mit jelent ez? Minél jobb? Nálam? Persze, te nem vagy én, mint ahogy én sem vagyok te. És akkor? Nincs helye másnak?

Jó ideje hogy feladtam ezeket. Nem harcolok, nem versengek, és nem kritizálok. Feladtam, és lám, az életem mégis halad tovább. Sőt! Sokkal kiegyensúlyozottabban halad tovább. Nem terhelem a testem és a lelkem ezekkel a gyilkosokkal. Egészséges is vagyok. Egészséges és kiegyensúlyozott.