Nagyon mellbe vágott egy barátom kijelentése. Szerinte senki sem boldog. Hogy, hogy? Itt csupa szomorú és keserű ember él? Istenem, milyen tapasztalás áll egy ilyen kijelentés mögött? Vajon, reggelenként mi kelti ki az ágyból, ha valóban ez a tapasztalata? Sokkal borzasztóbb ez a mondat, mint hinnénk a rövidsége miatt!

Amint a rezgésem csökken, alacsonyabb az energiaszintem, teszek ellene. Bömböl a fülembe a zene. George Ezra dallamára rángatózik a lábam az asztal alatt. Na, nem eltúlzott és görcsös hozzáállás okán, hanem mert viselem a felelősséget önmagam iránt. Természetes, hogy az életben vannak mindenféle dolgok, magasságok és mélységek. De! Ez nem tehet boldogtalanná! Így a normális! Ha minden fizetetlen számla miatt a kardunkba dőlnénk, néptelen lenne az ország! Megoldom, és megyek tovább. Nem kifogásokkal szaporítom a boldogtalanság faktorom, hanem teszek.

Itt látom a lényeget! Én így látom! Vagy kifogások, hogy miért nem, vagy cselekvés és megoldás. Kifogás a boldogtalanság tápláléka. A cselekvés a boldogság alapja. Talán durva ez a kemény kategorizálás? Ezt látom. Az élet sosem tökéletes, nem is lehet, hisz egy permanens folyamat! Görögnek a homokszemek állandóan, és néha itt-ott keletkezik egy kis hiány vagy túlfolyás. És? Mi van akkor? Hisz ettől szép az élet!

Reagálok a negatívumokra, mert látom a romboló hatását. Drága barátom, minek engedsz közel ennyi negatív embert magadhoz? Mit gondolsz, hová vezet ez? Legfeljebb tömeges öngyilkosságot tudok elképzelni. Az én felelősségem önmagam iránt, hogy kalibrálom magam. Az a barát, aki eljön a rendezvényemre, majd pontokba szedve előadja, mit csináltam rosszul, az nekem nem barát. Az egy vérszívó. Nem bántom, nem sértem meg, de hanyagolom és távolságot tartok. Természetesen, kell a kritika, az építő és előremutató! Meghallgatom, megszívlelem, tanulok belőle. De, az nem biztos, hogy építő elem, akinek a saját élete egy kudarc! Neki én csupán egy lelki táplálék vagyok, amivel gyógyítgatja önnön sebeit. Ha én rosszabb vagyok nála, akkor ő mégsem annyira…
Mindenki az, aminek hiszi magát. Tehát, ha azt táplálod magadban, azt erősíti a környezeted, hogy boldogtalan, akkor valóban az is vagy. Kizárólag rajtad múlik! Semmi külső körülmény nem győzhet, csak az, amit közel engedsz magadhoz. Aranyos mellékszál ebben a dologban, hogy boldogtalan barátom mennyire ragaszkodik hozzám. Hajlok azt hinni, talán mégis ad egy esélyt a pozitív életszemléletnek, ezért megtart magnak. A nagy boldogtalannak tartott világában.