Bennya, a nagy kutya,
Gömböly, a sovány cica,
egyik húsra, másik kenyérre,
surrantak együtt a pincébe.

De hús helyett csak forgács termett,
kenyér helyett egy egeret csermelyt.
„Hej barátom, ez így nem megy,
vándoroljunk, mihelyt lehet!”

Gömböly kereket kotorász,
Bennyára rászerelvén ráz.
Pányvát dob a kutyahátra,
gurulnak a konyha tájba.

„Mi lesz velünk? Éhen veszünk!
Kóconfittyen, gáncson esünk!
Nincs itt semmi háj vagy kolbász,
legfeljebb egy csipet morzsász.”

Kerekes kutya, mint járgány,
gurult, gurult a pányván.
Csillagfényben, nagy hőségben,
télen-nyáron, minden éjben.

Megálltak a Bamba Boltnál,
hátha jut falat a polcnál.
Gömböly zsebében óság csillog,
azzal fizet, s minden csillapod.

Villás vacsorát bekaptak,
nagy soványságból kikaptak.
Bennya bömbölt: „Hej de hó!”
Gömböly görgött: „Jaj de jó!”

Hazakerekeztek vígan,
nem kerestek mást már híban.
Otthon ágyba bebújtak,
takaróban elaludtak.