Az a nő vagyok, aki vár,
semmit nem követel,
amit ad, az a nyár,
mint a Nap, fölemel.

Az a nő vagyok, aki tesz,
mindig ad, sosem vesz,
hiszem: lélegzetem a szeretet.

Az a nő vagyok, aki kapott
rútat és nehezet,
ami fájt, vért kívánt,
de csendben hordta, nem kiabált.

Az a nő vagyok, ki fölkelt,
küzdeni mert, ereje lett,
nem adta bőrét olcsón.

Az a nő vagyok, aki alkotott,
semmiből szépet faragott,
nem félt, létet hozott,
bizton áll hátad mögött.

Az a nő vagyok, aki marad,
fényből szövi sorsodat,
társként, erőként, végtelenül
szeretetben örökké gyönyörű.