Minden viszonylagos. Több élményem is van most ezzel kapcsolatban. Írtam a magány és egyedüllét kérdéséről. Voltak apró történések, melyek a hétköznapok különböző oldalait mutatták meg. Szóval, érdekes gondolataim és tapasztalataim lettek. Néha a megvilágosodás a megfelelő irányba fordítja a tekintetünket.

Sok olyan dolog van az életemben, ami teljes figyelmet igényel. Megfontoltságot, nehéz döntéseket, választásokat vár el tőlem. Ezért fokoztam az egyedüllétemet. Kell figyelnem magamra! Felelősségtudattal élem az életem. Tudjátok, mi van éppen? Kevés az egyedüllétem! Idő kellene még mindig. Nyugalomban, befelé figyelésben, önvizsgálatban. Relatív tehát, hogy mennyire egyedül az egyedüllét. Néha ezt összekeverjük a vágyakozással egy másik ember után. Az után, aki a másik felünk. Csak éppen jelenleg nem feleskedik velünk. De ez csupán egy életszeletke! Annyi minden más van. Sőt, lehet, hogy a felünk is közel, nekünk van, ő is keresi önmagát valami gubancban.

Barátom mesélt hosszan a magányáról. Nincs kihez szólnia. Egyedül van. Ő így is akar élni. Csupa önmarcangolás az egész. Őszinte, szívhez szóló volt minden szava. Felébredt bennem a segíteni akarás. Hát, ugye, azért vannak a jó barátok! Két nappal később már elveszítettem a fonalat. Mert annyira elfoglalt és eseményes az élete. Relatív tehát az érzés! Valami biztosan hiányzik az életéből, csak éppen nem az, amit érez. Lehet, hogy csupán nem tud, vagy akar választani a számtalan közül? Gyakran félünk dönteni. Elengedni valamiket és elhatározni magunkat más dolgok mellett. Ő most inkább határozatlan, mint magányos. Mindent magához köt, pedig az nem segít.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni embertársainkról, hogy nem őszinték. Csak dumál! – mondjuk. Tévedés! Ő hiszi a maga igazát! Őszintén. Csak éppen nem jó úton jár. Amiben hisz valaki, az nem hazugság kifelé. Az a belső békétlensége, amihez tőlünk vár valami térképet, megoldási képletet. A megoldások azonban mindig belül, bennünk születnek. Tehát, még jobban befelé kell fordulnom, kicsit elszigetelődni, engedni magamnak azt a belső döntést, elhatározást, elköteleződést.