A bébi-bumm korszak gyerekei lassan elmúlnak. Mennyi lehet vissza? Húsz év talán? Aztán más világ következik.

            Mi egy változó világ, változásra szülöttei lettünk. Fiatalon azt hallottuk mindenütt, szerencsések vagyunk és nekünk már semmit sem kell tenni, minden az ölünkbe hull. Pedig ez közel sem így volt és van. Állandó a kényszer az újabb és újabb helyzetekhez való alkalmazkodás miatt. Semmi baj, mi vesszük a lapot. Egyre gyorsabban változó technikai környezet, megtanuljuk. Állandóan változó társadalmi környezet, figyelünk. Vajon ránk is figyel valaki?

            Vagy csak a vérünket veszik és kihasználnak? A legtöbben alkalmazottként éltük az aktív időket. Ami azt jelenti, elkerülhetetlenül fizettünk. Bármilyen jogcímen kivetett adókat és járulékokat az állam zsebébe toltuk. Levonták. Hallottuk eleget, miért fontos ez, mire fordítják, hogyan működik az állam. Hittük, vagy nem, mindegy, elvették. El is költötték. Nem ránk, hanem valami általuk fontosnak tartott célra. Felülírták az eszméiket, másként énekelik ki a sajtot ma a szájakból.

            Most pedig, amikor kapnunk kellene mindezért egy keveset, elszállt az egész! Csak a magam bőrén tapasztaltakat emlegetem. Végig dolgoztam az életem, és a legtöbb gondot például az egészségügynek, a négy szüléssel okoztam. Egy vakbélműtét csak nem apasztotta el a befizetéseimet!? Most pedig nem számíthatok semmire, amire fizettem előre. A rendszer tologat ide-oda, már ha egyáltalán érdemben foglalkozik velem!

            Tanultam az életről és a boldogulásról egy keveset, hát magam teszek magamért. Tudom mit jelent a család nyakán a magatehetetlen szülő, elébe megyek a bajnak. Van is kis hazánkban minden, pénzért. Nagyon sok pénzért. Olyan eszközök és terápiák, melyek más országokban a háziorvosok kezében is ott vannak, nálunk arany áron megvehetők. A zavarosban halászó közvetítők, kereskedők között meg igazodjak el. Ismerjem fel ki a kufár és ki a gyógyító? Közel a hetvenhez kell újra tanulnom, hogy a magam orvosa legyek?

            Durva és kiábrándító dolgokkal találkozom, néha a hitem is elveszítem. Egészségtudatos életemben alig számíthatok bármi külső segítségre. Látom, mások hasonló igyekezetét, megosztjuk a tapasztalatainkat, minden jó szándékot regisztrálunk és számon tartunk. Bármilyen jó barátaim, ismerőseim és segítőim vannak, nem tudja feloldani a becsapottság érzését. Azért vagyunk mi, a tömeg, hogy a mindenkori kisebbség kihasználhasson bennünket?