Egyszer volt, hol nem volt, messzi zöld mezőkön és hullámzó vizek partján, volt egy Pej ló. Szőre barnáspirosan csillogott a Nap fényében. Erős volt és vidám. Nap hosszat ügetett és vágtatott a vízparton, vagy a mezőkön és harapdálta a harsogóan zöld füvet.

Ahogy közeledett az este, lecsendesedett és várta a feladatát. Vajon kinek az álmát szabja ma ki rá a sorsa? A mezőn legelészett csendben, csak poroszkált, és a vízhez sem ment le inni. Teljes odaadással tette a dolgát a kiszabott álomban.

A következő napon izgatottabb lett estére. Vágtatott vég nélkül a parton. Nem legelészett és nem lassított. Haragosan rúgta a homokot egészen reggelig. Egyedül, magányosan és dühösen.

Új nap, új tennivaló, elvegyült a többi állat között. A különböző színű lovak között ügetett. Lelassítottak az egyik mezőn és hosszasan legelésztek. Nyugalomban töltötték az időt. Mezőről mezőre vándorolva harapdálták a füvet. Néha egyik, másik horkantott, de különben békésen elvoltak.

Megint másik álom, ez nagyon feszültté tette. Várta a folytatást, ami meg is érkezett hamarosan. Fényes, fekete sörényű mén vágtatott felé. Félelmet keltett már a közeledése is. Amikor közel ért, Pej megtántorodott a fájdalom miatt. A fekete mén a nyakába harapott. Magasra rúgták a fűcsomókat, ahogyan köröztek egymás körül. A hátukon fehér tajték jelent meg és egyre hangosabban ziháltak. Csúnya harc volt, véres sebek lepték el a bőrüket.

Fájdalmas a hajnal és nem igazán vágyta a következő estét. De az új álom nagyon nyugodtnak ígérkezett. Szép szőke asszony közeledett felé, és nyerget erősített a hátára. Hosszan vágtáztak a parton a csillagos ég alatt. Az asszony könnyű volt és kecses tartású. Nem volt nehéz vinni a hátán. A mozgásuk egy ritmusra járt, mint egy táncban.

A szép álom emléke miatt lelkesen várta az új lovasát. Nagyot tévedett. A férfi kemény lovasnak mutatkozott. Kíméletlenül szúrta a hasába a sarkantyúját. Mérgesen rángatta a zablát és nem hagyott időt a megnyugvásra. Vadul vágtattak ide-oda. Porzott utánuk az út. Hajnalhasadásra kimerült Pej. Csak vánszorogni bírt. Sajgott az oldala és a szíve tele lett keserűséggel.

Sok álom váltotta egymást Pej napjaiban. Az évek szálltak, lassan lepergett az élete. Nagyon vágyott egy saját álomra. Egy kedvesre, ami csak neki szól. Sors végül megszánta őt. Eljött az, az alkony, amikor a saját álmában lehetett. A hátán a szép asszony ült. Szépen ringó tempóban haladtak a parton. A mezőn nem rángatta az asszony a zablát, ha Pej harapott a zöld fűből néhányat. Nem várta a pirkadatot, akár tovább is vágtatott volna. A szíve megtelt nyugalommal és szeretettel. Amikor a vízhez hajolt, szeme megakadt egy folton a két szeme között. Halk morgással jelezte, hogy tetszik neki az új az életében.