Annyi izgalmas téma előkerül, hogy néha nehéz dönteni, melyiket is írjam meg. Most igazából tréfás gondolataim vannak a címről. Van, amit nem tudok túlságosan komolyan venni. Hisz a személyiségünk tartalmaz mindenféle elemeket, különböző mértékben. Ha az egyik elburjánzik, akkor mi is eltévedünk önmagunkban. De semmi sem tisztán egyértelmű, fekete, vagy fehér.

Az alfahím nekem valami lexikoni kitaláció. Személyes tapasztalataim megmutatták, hogy a kemény szavak, a bélyegek, legtöbbször semmit sem jelentenek. Ha most kutakodok a múlt tapasztalataiban, lehet, hittem, hogy ő az! Ő egy alfahím! Egy teljesen és pontosan, és nagyon! Később azonban megmutatkozott a kemény, izmos és akaratos testben lapuló kisfiú-lélek. A meghatóan elveszett és sebzett ember idővel meglátszik a kemény páncél alatt.
Nem pártolom a címkéket, a megbélyegzést, a vélt igazak kimondását! Ha boldogan akarom élni az életem, mindig meg kell találni a másikban a jót. Nem dolgom a hibáinak elemzése, főképpen pedig minden kísérlet, amivel egy másik embert át akarunk változtatni, zsákutca. Nagyon sok tökéletes embert ismerek, akinek a legszebb tulajdonságai éppen a hibái, gyengeségei. Azoktól olyan különleges és szerethető.
Ennyi magyarázkodás után jöjjön az alfanő! Sosem kerestem olvasmányaimban ezt a témát. Valami halványka gondolatom volt, hogy talán egy női testbe bújtatott férfi lehet a fogalom mögött. Míg elém nem került a meghatározás, és alig bírtam a kacagást abbahagyni. A negatív hangzású szó mögött egy igazán pozitív nő van! Nézzük, mitől is leszek alfa?
Már a kis gyerekeket is arra tanítom, szeresd önmagad. Nem kérdés, és nem is látok ebben semmi különlegest. Hisz a legtöbb időt önmagammal töltöm az életem során, hát el kell fogadnom, szeretnem kell azt, aki a bőrömben rejtőzködik. Jól szeretni bárki mást, azóta vagyok képes, mióta önmagammal jó a kapcsolatom. Viszont is úgy kapok érzelmet, ahogyan magamra gondolok.
Tudok nemet mondani. Lehet, mindenkinek ez nem olyan egyszerű, de nem emlékszem, hogy ezzel gondom lett volna. Inkább azt tanultam meg nehezen, hogy az a nem ne a másik megtaposása legyen. A nem is kulturált és humánus kell, hogy legyen. Attól, hogy nekem nem felel meg, még nem rossz vagy hibás, csupán egymással nem vagyunk kompatibilisek.
Az érzelmeink kifejezése gyakori témám, mert sokan nem teszik meg. Hitem szerint, a bátor ember tud kimondani érzelmet kifejező szavakat. Sőt, a bátor ember ki is mondja! Akár nő, akár férfi alfa. Nagyon fontosnak tartom a másiknak elmondani az érzéseim. Ami, lehet, néha nem amit vár tőlem, de akkor is úgy helyes, ha tudja, mit érzek iránta.
Tudni, mennyit érek nem elbizakodottság! Az vagyok, aminek hiszem magam. Nem gondolok semmi öntömjénezésre, túlméretezett egóra. A személyes fejlődésemben alap, tudjam a saját értékem, csak onnan léphetek magasabb szintre, ahol már vagyok. Ha alul értékelem magam, nem tisztázom önmagammal az értékeim, mások letipornak.
Az utolsó kicsit szemérmes téma, de az élet része. Tisztában lenni a női szexualitásunkkal, egészségesen megélni azt, alfává tesz. Ha nagyon akarom magyarázni az alfanő jelentését. De vajon mitől lenne ez annyira különleges? Az egészséges élet megélése, egészséges mértékben, akkor is fontos, ha a téma érzékeny. Számomra ebben a kérdésben egy lényeges van. Életem során soha sem bonyolódtam méltatlan kapcsolatba, nem hagytam tabunak ezt a kérdést, ha nem éreztem magam jól benne.

Szakértők és szakirodalom használja ezeket a kategóriákat, alfahím és alfanő, pedig talán csak az arany középút és az egészséges személyiség bújik meg mögötte! Mit gondolsz?