Az emberek néha hazudnak. Ki többet, és ki kevesebbet. Miért hazudnak? Mert félnek, vagy őrültek, vagy csak gonoszak. Egy millió oka lehet. Néha akkora ez a hazugság, hogy az egész élete megváltozik. Az ilyen hazugság után azt gondolja, hogy bármit megtenne, ha lehetne egy esélye az egészet megváltoztatni. De nincs. Eljátszotta.

Ami megtörtént, megtörtént. Nincs visszaút. Együtt kell vele élni. Fájdalom ez annak, akinek hazudtak, de annak is, aki elkövette. Időnként egész hazugságspirál keletkezik, ami aztán mérgezi az érintetteket.

Nem hiszek az eleve elrendeltetésben, bízom a szabad akaratban. A tetteinknek mindig van következménye, ennek tudatában kell cselekedni. A hazugságnak és az őszinteségnek is. Mert, ugye az őszinteséggel is okozhatunk fájdalmat néha. A kettő között azonban van egy óriási különbség! Az egyik seb gyógyítható, a másik viszont nem. Mi magunk választjuk meg az utat, melyiken akarunk haladni. Ezzel együtt vállaljuk a következményeket is.

Mindig hosszútávon gondolkoztam. Pedig állítólag nagy jelenhedonista vagyok! Úgy éltem, hogy tudatosítottam a fejemben, van, ami hamar teljesül, és van, amire nagyon sokáig kell várnom. Tudok várni. Ezen az úton csak az őszinte nyíltság vezet át. Éreztem időnként, hogy a szókimondásommal bántottam, bármennyire is nem volt szándékos. Idővel ezek meggyógyultak, rendbe jöttek. Meg én is tanultam, és sokat csiszoltam a stílusomon.

Az egyik vállalható módszer, ha csupán elkerülöm a személyt és a helyzetet. Egyáltalán nem fontos már, hogy kimondjak bármit, ami megérint, érdekel, vagy érint. Sok olyan tapasztalatom is van már, ami megmutatja, milyen hatása van egy hazug életnek. Tehát, inkább maradok továbbra is a saját utamon.

A mozgalmas hetem ezen a napján derűvel és nyugalommal ébredtem. Várom ennek a szép napnak minden örömét. Ha a jót feltételezem, és azt várom, szeretettel gondolok az emberekre, az jön vissza is. Azt kapom, amit adok. Legyen nektek is derűs, szép és vidám ez a nap!