Sokat írok a szeretetről. Sokat dolgoztam is azon, hogy jelen legyen ez az érzelem az életemben. A győztes befutó legyen minden napon, vagy legalább, a legtöbb napon. Tisztítottam meditációval. Tartottam önvizsgálatot. Gyakoroltam a hálát. Számoltam a kis hangulatjeleim. Sorolhatnám.

De ez nem jelenti azt, hogy a világ egy rózsaszín cukorhab. Az élet nem áll csak boldog kacagásból. Nem is lehetne, hisz akkor nem is lenne értelme az egésznek. Kell mind a kettő, ahhoz hogy értékelni tudjunk. Azok a mélypontok tanítanak a legtöbbet a szeretetről, amiket út közben megélünk.

Vannak kikerülhetetlen mélységek. Mint a betegség, elvesztés, elhagyás, természeti csapás, anyagi mélypontok, megalázottság. Vannak olyan mélységek, amelyekbe a saját akaratunkból mászunk bele.
Persze, nem tudatosan. Csak éppen a választásunk a keresztútnál nem volt elég bölcs. Arra megyek, amerre én akarok. Enyém a döntés szabadsága. Aztán kiderülhet az is, hogy nem a helyes döntést hoztam meg. Rossz volt az irány és újra elő kell vennem az iránytűt, mert csak tévelygek a tengeren. Rossz ember mellé, mögé álltam. Ez is benne van. Ezeknek a tanulsága persze nem jön azonnal. A helytelen döntéseink tanulsága legtöbbször nem azonnal, sőt, néha időben nagyon sokkal később jelentkezik.

Ma már sok dolgot tisztán látok. Értem már a mögöttes tartalmakat. Megértem más emberek gyengeségeit, fájdalmait és tévedéseit. Sokat bölcsültem. De vannak még csontvázaim. Van még mit tanulnom magamról. Ez meg is nyugtat, van még cél és értelem az életemben.

Időnként rám törő depresszív mélypontjaimmal nem tudok például mit kezdeni. Semmi logikát nem látok például a megjelenésben. Nem történt akkor éppen semmi. Vagy néha csak valami apróság. Mégis rám tör egy hatalmas világfájdalom. Nem tudom kikerülni, nem tudok elfutni előle. Ha valaki megkérdezné, mi a bajom éppen, nem is tudnék ésszerű magyarázatot adni. Olyan, mintha a lelkem ki akarna hányni minden rosszat és keserűt. Marad a rossz lehelet és szájíz.

Ezekből próbálok tanulni. Nem söpröm a szőnyeg alá. Kidolgozom magamból. Ami sokat segít, az, hogy nem gyűlölök. Tudok már közömbös lenni azzal, aki ártott. A gyűlölet engem is mérgezne. Nem kell. Erős vagyok. A gyűlölet a gyenge ember utolsó fegyvere.