Ragyogó napra ébredtem. Melegen süt rám a nap, simogat. A nyitott ablakon madárcsicsergés kúszik be. Finom a kávé és jól esik a lassú ébredés. Nem kényszerít semmi, kényelmesen haladok a nappal felé. Kellemes érzetek és gondolatok közé keveredik egy pici tanulság. Fura, mert ez most nem a sajátom, csupán levonok a máséból valamit, amit aztán jól megtanulok.

            Azok az emberek, akik fontosak, számítanak, akikhez kötődöm, olyanok, amilyenek. Úgy fogadtam és szerettem meg őket, amilyen tulajdonságokkal bírnak. Ettől értékesek nekem. Ma már kevés olyan áll közel hozzám, aki feltételekhez kötött. Azok nekem más kategória, és úgy is kezelem őket. A feltétel nélküliség a szeretetnek nagyon más kategóriája, mint a többi. Az elfogadó, megbocsátó, elengedő, nem bírál, és nem ítélkezik, nem véleményezik és nem is rendelődik alá senkinek. Az egónak sem!

            Megtanultam szeretni magam, és így eljutottam abba az állapotba, amikor én is tudok feltétel nélkül szeretni. Szeretem magam, és szeretlek téged is. Úgy, ahogyan el sem lehet képzelni. Megengedtem magamnak, hogy szeressenek, hogy feltételek nélkül szerethessek másokat. Az életnek csak így van értelme!

            Az utóbbi napokban több olyan beszélgetésem is volt, amikor szinte fejbe vágott a másik érzelmi zsarolása. No, nem felém, hanem a kapcsolati életében! Görcsösen elvár dolgokat, helyzeteket és megalkuvásokat, abban a reményben, hogy a másik majd azzal bizonyítja, valóban szereti őt. Néha szinte paródiának láttam az elképzeléseit. Aki nem érett meg a szeretetre, nem is tudja érezni a felé áramlót. Szerettem volna rákiáltani:

            – Mit csinálsz? Te bolond, hát elmész mellette! Fogd meg és kapaszkodj belé, ilyet többet nem kapsz!

Hiába lett volna, lehetetlen a vaknak elmagyarázni, milyen kék az ég és milyen ragyogó a napsárga blúzom. Elszomorított egy pillanatra ez a lehetetlen érzet. Szeretni kell az ilyen embert, mert nem szereti önmagát! Gyámolítani kell, mint egy babát, hisz nem több ő az ártatlanságnál.

            Több ilyen beszélgetésben volt részem! Nem tanulnak az emberek az életben semmi hasznosat? Gyűjtögetni, felhalmozni, rohanni tudnak, de érzelmeik fejletlenek? Istenem, az a férfi, aki sír a nő csodálatáért, bolondos ötletekkel méricskéli annak az érzelmeit? Ha levágatja a haját? Ha azt a ruhát veszi fel? Ha szolgál engem? Értelmetlen köröket futnak és megkeserednek…