Ma kegyetlen leszek veletek. Ma az öletekbe hányom az élet szemetét. Keményen és kegyetlenül. Szeretem nektek hirdetni a szép rózsaszín valóságot. De muszáj megmutatnom a kegyetlen valóságot is. Nőnek születni nagyon kegyetlen büntetés is tud lenni. Ha boldog akarsz lenni, ezzel is szembe kell nézned. Muszáj.

Valami okból mi a sorstól, Istentől, az Univerzumtól képességet kaptunk a túlélésre. Biztosan azért tette ezt, mert nem az életünk akarta elvenni, csupán felkészített a valóságra. Elpusztítani nem akar, hisz kellünk, hogy vállunkon cipeljük az élet szemetét és mindent ki kell bírni.

Néha elmerengek azon, vajon hogyan is tudtam, tudok életben maradni. Életben maradni és naponta mosolyogva felkelni. Tornázni, meditálni, enni és inni. Pedig, a szívem tele szeretettel és hálával. Mosolyogva állok neki a napoknak és mentek meg másokat és bátorítok rászorulókat.

Egy gyereklány hozott a világra, ezért nem tudott adni semmit. Szívem dobbanását és a levegővétel tudományát. Semmi mást. Aztán magam kerestem az útvesztőben, merre visz az út. Találtam számtalan gyönyörű dolgot. Mindig szerettem a munkám. Csodaszép dolog anyává válni. Építettem és szépítettem.

Egy maradt ki az életemből. Nem is tudom, ezt mi okozta. Férfi sosem szeretett. Úgy igazán és véglegesen. Használtak és kihasználtak. Anyává tettek, de nem voltak mellettem. Sokat kritizáltak és követeltek, de igazán sosem szerettek. Ma már nehezen tudom visszakeresni az akkori érzelmeket, de biztosan az én hibám. Annyira vágytam erre, hogy talán az volt a túl sok. Túl sokat akartam és ettől megijedtek. Ha túl sokat adsz magadból, megijeszted a gyenge embert.

Ezzel kapcsolatban egy szép dolog van. Amikor a sógorom egyszer azt mondta nekem, szerencsés volt az öcsém, hogy veled élhetett, mert veled úgy élhetett, ahogyan akart. Maga az értelmezés is gondot okoz nekem. Ő úgy élhetett velem, ahogyan akart. Én vajon hogyan? Miért?

Ahogy teltek az évek mindig reméltem. Hittem, hogy az is megjön egyszer. Jöttek sikerek és rendeződtek dolgok. Irigylésre méltó életmód a zötyögős fiatalság után. Büszke vagyok magamra. Nem gyűrt le az élet. Szépen kialakult az életem. A nélkül az egy nélkül. Fellobban a láng és a mindent látom benne. De ő csak elvár és vissza semmit sem ad. El is veszítettem már a hitet abban, hogy nekem ehhez egyáltalán jogom van. Feladtam.

Nők, lányok, asszonyok! Legyetek nálam okosabbak! Ne maradjon ki az életetekből ez a nagyon fontos dolog sem!