Sokat olvasok. Amióta nincs televízióm, még többet. Nem állítom, hogy eleget, mert a látásom miatt este már nem megy, legalább is, fárasztó. Mindenevő vagyok. Pontosabban, mindenolvasó. Kicsi gyerekkorom óta.

Nagyon kedves tapasztalatom erről, hogy mikor hogyan értelmezzük az olvasottakat. Történt ugyanis, hogy elolvastam kislányként egy regényt, és maradt bennem egy vélemény arról a könyvről. Majd felnőtt koromban újra a kezembe került és újra elolvastam. Napokig szórakoztatott a tény, hogy teljesen másról szól, mint azt gyerek fejem gondolta.

Vagyok így ma is. Néha elég, ha más hangulattal veszem a könyvet a kezembe, és más lesz a véleményem. Mást veszek észre, ha szórakozásnak veszem az olvasást, és más gondolat ragad meg, ha szomorú vagyok és csak az időt ütném el.

Néha viszont mintha valami külső erő sodorná elém, a fejemben kavargó gondolatokhoz kapcsolódó olvasmány talál meg. Ezt különösen kedvelem! Amikor éppen az kell! Amikor éppen az lendít rajtam egyet a megértés felé. Kell valami, vagy valaki, aki a fejemben dúló vihart lecsendesíti.

Most kicsit elvesztem magamban. Nem tudom, ti szoktátok-e azt érezni, hogy valami nagyon nem jó, de fogalmatok sincs, pontosan mi is szomorít el? Néha vagyok így. Talán attól, hogy éppen sok volt az élet, sokk inkább. Aztán ahogy kipihenem magam, szépen eloszlik a köd és visszatérek a jobbik énemhez.
Ma a visszhangról olvastam. Na, nem a tihanyiról, hanem az élet visszhangjáról. Sokat segített, amit olvastam. Kibillentett a holtpontról a javulás irányába.

„Bármit mondasz, vagy csinálsz, azt kapod vissza. Az életünk saját gondolataink és cselekedeteink visszatükröződése. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha több megértésre vágysz, érts meg jobban másokat! Igaz ez az élet minden területére: azt kapod vissza, amit adsz.”
„A gonoszság, amit teszel, veled marad. A jó, amit teszel, visszajön hozzád.”

Kocsis Gábortól olvastam a fenti szavakat. Ma éppen erre van szükségem! Ez kell, hogy a jó irányba mozdítsam a szekerem rúdját.