"Lehet, hogy ennél többet nem is lehet mondani a szeretetről.
Hogy két idegen lény mégis összefog valahogy, és segítenek egymásnak élni. Vak vezet világtalant. Lehet, hogy ilyenkor önzésünk buborékai szétpattannak, s mindketten belekerülünk egy olyan világba, mely nem varázslat többé, hanem valóság.
Ez a szeretet világa. Az együtt világa.
Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata."
Müller Péter

A szeretet és a pozitív hozzáállás a boldog élet alapfeltétele. Természetesen nem rózsaszín ködben támolyogva, hanem a realitások között. De hiszem, hogy ez a kettő az alap, melyre építhetem az életem.
Természetesen egy élethossz alatt nagyon sok minden történik. A negatív érzelmek is hozzánk tartoznak. Nem mentesülhetünk tőlük. Nem söpörhetjük a szőnyeg alá. Ha a magam életére gondolok, akkor különösen fontos szerepük van a rossz dolgoknak. A mindennapi örömöket nagyon megbecsülöm, mert voltam már mélyen. Nagyon mélyen, és néha még annál is mélyebben, amikor kikapaszkodni csak a napi apró boldogságok segítenek.

A félelem és a szorongás negatív érzelmek elég gyakoriak. Volt, amikor ezek bénulttá tettek. Tehetetlen és görcsös lettem. Aztán később, már anyaként, ezeket átértékeltem. Milyen jó is, ha inkább fél a gyerekünk a magasba mászni és nem esik le. Ha félne elektromos gépekhez nyúlni és nem sodorná magát veszélybe. A saját félelmem és szorongásom is segít nekem, ha nem hagyom magam bábuvá válni.

A dühöm sokáig elfojtottam. Nem szabad! Nem helyes! Nem hagyhatom magam dühösnek lenni! Dehogynem. Sokat segít, amikor ez az érzelem cselekvésre, tettekre bátorít. Olyan tartalékokat is képes vagyok a dühöm segítségével mozgósítani, melyek létezéséről sem tudtam.

A szomorúság a legnehezebb. Letaglóz, reménytelenné tesz. Elveszi az életkedvet. Amikor életem legmélyebb pontján orvos barátnőm kérdezgetett, azt válaszoltam neki, elvagyok vele. Aztán rájöttem, kell a segítség. Tudni kell segítséget kérni és elfogadni. Ha a szomorúság nem megy magától, kapaszkodni kell a felénk nyújtott kezekbe. A végén sokkal erősebbek leszünk!

A szeretet pedig van. Minden családi kapcsolatunkban. A baráti kapcsolatokban. A társas kapcsolatunkban. Van, melegít, összeköt és életben tart.