A napokban egészségtelen üzleti magatartásba futottam. Na, nem súlyos, nem bűncselekmény, de etikátlan. Persze, elsőre hallatlan felháborodást éreztem. Nem érintett közvetlenül, de mégis bántott nagyon. Rágódtam egy sort, hogy mi motiválhat egy ilyen viselkedést. A pénz. Mi más.

De hát, a pénzért bármit meg lehet tenni? Nincsenek erkölcsi korlátok, ha az anyagi biztonság a tét? Mindenki a maga szintjén nyomorog. Tehát, ami egyiknek kevés, az sok másnak bőven elég. Kapzsiság. Van, de több kell. Eszközben pedig nem válogatunk? Fura sokszor a világ. Sok otthonban biztosan nincs tükör, hogy bele se kelljen nézni. A pénzéhség nagy úr.

Miután kimérgelődtem magam, léptem tovább, teszem a dolgom. Nem érdemes erre több szót vesztegetni. Mindig voltak mindenféle emberek, és lesznek ezután is. Nem tudom a világot megváltani. Felelős csupán önmagam teteiért vagyok. Nincs nehéz dolgom, hisz körülöttem hibátlan, jó emberek vannak. Visszaadták a hitem a jóságban! Ennyi.

Aztán jön az egészség. Az egészségem ügye. Amiért tennem kell, mert már kopogat. Foglalkoznom kell vele, mielőtt ő nem kezd el foglalkozni velem. Életünknek ez a területe az, ahol kiemelkedően fontos a megelőzés. Meg kell őrizni az egészséget, mert pótolhatatlan. Az utóbbi években különösen hangsúlyos lett. Húsba vágó minden aktualitás ebben a témában.

Itt aztán megint az üzletbe futottam. Van minden. Minden elérhető. Csak meg kell fizetni. Az árát, a bérletét, a kártyáját, a perceit és óráit, a mindent. Kiszámoltam, hol a határ, meddig ér a takaróm. Aztán belefogtam. Nem az ismeretlenbe, hisz évek óta teszem. Törődök az egészségemmel. Nem megvenni akarom, hanem teszek érte. Mindent megteszek, hogy jól legyek, ne az orvosok tegyenek értem, mert teszem magam. Üzlet az egészség. Kemény üzlet.

Nem a nyávogós fajtából csináltak. Képes vagyok megfogni a munka végét. Van kitartásom és akaratom is hozzá. De most mintha elszaladtak volna a lovak. Nincs kötőfék, csak gátlástalan száguldás. A világ nem mérlegeli, hogy amit ad, abból mennyi vehető el!

Elérkeztem az írásom elejéhez újra. Az etikátlan üzleti magatartás mögött ott áll, hogy sokkal többet kellene keresni, mert a másik végén meg sokkal többet kell fizetni. De hol ennek a vége?