A borítóképem jelképes kiállás a mesterséges intelligencia mellett.

Mostanában ugyanis egyre többet olvasok arról, milyen rettenetes veszélyt jelent az emberiségre az AI. Lassan már attól tartok, hogy éjszaka kimászik a számítógépemből, megeszi a macska vacsoráját, és reggelre átíratja a végrendeletemet.

Különösen érdekesnek találom, amikor azok figyelmeztetnek a mesterséges intelligencia veszélyeire, akik a fejlesztéséből és forgalmazásából mesés vagyonokat szereztek. Eladják nekünk a csodát, aztán rémült arccal közlik, hogy vigyázzunk, mert veszélyes.

Hát, köszönjük szépen!

Két dolog jutott eszembe erről a nagy riadalomról.

Az egyik a kombájn.

Micsoda szörnyű találmány! Egyetlen gép annyi ember munkáját képes elvégezni, amennyihez korábban egész csapat aratómunkás kellett. Elvette a munkájukat! És gondoljunk csak a szegény kaszakészítőkre! Ki törődött azzal, hogy tönkremegy az iparuk? Hogy nem lesz, aki megvegye a szépen kikalapált kaszáikat?

El tudom képzelni, amint a kaszakészítők tüntetnek a búzamező szélén, kezükben táblákkal:

LE A KOMBÁJNNAL! VISSZA A KASZÁT!

Mögöttük felsorakoznak a mosónők, akiknek a mosógép vette el a munkáját, a gyertyakészítők, akiknek a villanykörte tette tönkre a megélhetését, és a lovaskocsisok, akik az autó feltalálása óta nem találják a helyüket a világban.

Persze, tudom én, hogy minden változásnak vannak vesztesei. És azt is, hogy az ő veszteségük egyáltalán nem nevetséges.

De attól még nem a kombájn a gonosz.

A másik dolog, ami eszembe jutott, a konyhakésem.

Ott fekszik a fiókban. Naponta előveszem, felszelem vele a kenyeret, megpucolom az almát, felaprítom a hagymát. Hasznos, szeretem, szükségem van rá.

Ugyanezzel a késsel valaki embert is ölhet.

Most akkor mit csináljak? Dobjam ki? Jelentsem fel? Szervezzek tüntetést a késgyártók ellen? Követeljem, hogy ezentúl mindenki kézzel tépje a kenyeret?

Mert a kés veszélyes!

Csakhogy a kés nem dönti el, mire használják. Nem ő választja meg a kezet, amelyik felemeli.

És itt érkeztem el ahhoz, ami igazán bosszant ebben az egész mesterségesintelligencia-ellenes hangulatban.

Az emberhez.

Ahhoz a csodálatos lényhez, aki feltalálja az eszközeit, használja őket, aztán ha valami rosszul sül el, sürgősen keres valakit, akire rákenheti.

Lehetőleg olyasvalakit, aki nem tud visszabeszélni.

A gép kiválóan alkalmas erre.

Ha hazugságot terjesztek vele, a gép a hibás. Ha csalásra használom, a technológia veszélyes. Ha mások megtévesztésére, akkor lám, hová jutott a világ!

Mintha a hazugságot, a csalást és a megtévesztést tegnapelőtt találta volna fel a mesterséges intelligencia.

Ugyan már!

Az ember évezredek óta remekül boldogul ezekkel, mindenféle számítógépes segítség nélkül.

Én használom a mesterséges intelligenciát. Nem titkolom, nem szégyellem, és nem érzem szükségét annak, hogy mentegetőzzem miatta. Segít a munkámban, gondolatokat ébreszt, olykor vitatkozik velem. Nem mindig van igaza. Nekem sem.

De ettől még nem adtam át neki sem az eszemet, sem a lelkiismeretemet, sem a tollamat.

Az enyém maradt mindhárom.

Nem állítom, hogy a mesterséges intelligencia veszélytelen. Azt sem, hogy minden fejlesztője és forgalmazója ártatlan angyal. Sőt! Éppen tőlük is elvárom a felelősséget.

Csak azt nem értem, miért olyan nehéz különbséget tenni egy eszköz és annak használata között.

Negyvenhárom évig tanítottam gyerekeket. Sok mindent megtapasztaltam ezalatt, de egy dolgot biztosan megtanultam: a felelősségvállalás nem velünk született készség. Azt bizony tanulni kell.

És vannak, akiknek felnőttkorukra sem sikerül elsajátítaniuk.

Elképzeltem hát, hogy az emberiség megjelenik egy iskolaérettségi vizsgálaton.

Szépen felöltözve érkezik, büszkén mutogatja a találmányait. Elhozza a kombájnt, a mosógépet, az okostelefont és természetesen a mesterséges intelligenciát is.

A vizsgálatvezető elismerően bólogat.

– Nagyon ügyes vagy! Mennyi mindent tudsz már! És mondd csak, ha valamelyik találmányodat rosszra használod, ki a felelős érte?

Az emberiség gondolkodik egy kicsit.

Aztán rávágja:

– A gép!

A vizsgálatvezető felsóhajt, és beírja a szakvéleménybe:

Értelmileg fejlett. Felelősségvállalása életkorának nem megfelelő.

Iskolaérettsége nem javasolt.

Marad még egy évet az óvodában.

Hátha addig megtanulja, hogy nem a kés eszi meg a kenyeret, és nem a kombájn találta fel az emberi butaságot.