Szeretem a farkasokról szóló meséket. Talán a nevem miatt. A cherokee történetben két farkas küzd egymással. Bennem azonban nem farkasok élnek.

A tenyeremben parázs van.

Sokáig kerestem. Sokáig próbáltam meleget csiholni a fagyos ujjaim közé. Ma már nem keresem. Ott van.

Tudom, ugyanabból a parázsból lehetne harag, önsajnálat, gőg vagy bosszú. Egyetlen fuvallat elég hozzá.

De én másképp fújom.

A reményem parazsa szeretetté lobban. A többi – a béke, a megértés, az öröm – már magától követi.

Nem azért, mert mindig könnyű. Hanem mert ezt választom.

Amíg ezt a kis tüzet őrzöm, nem éget. Melegít. Engem is, azt is, aki közel mer jönni.