Gyerek voltam,
nem tudtam,
mi normális otthon.
Csendben maradtam,
meghúztam magam,
egyedül tanultam meg élni.
Megtanultam kicsivé lenni,
megdermedni,
ha megszólaltak a falak,
soha nem kérdezni,
eltűnni a folyosón.
Gyerek voltam,
kellett volna valaki.
Voltam gyerek?
Nem jött senki.
Nem mentettek meg,
nem mondták el,
nem vigasztaltak.
Magam fegyelmét tanultam.
Sosem pihenek,
készenlétben élek.
A béke hamis,
mintha fájna.
Minden szobában
számolom az ajtókat,
minden nyugalom
a régit idézi.
Ha valaki közel jön,
eltávolodom.
Nem hiszem el a szavakat,
nem fogadom el, ha adnak.
Keménységet tanultam,
tűrni,
nem érezni.
Rémít a meleg.
Hamis.
És éget.
Gyerek voltam,
nem kellett volna sok,
csak egyetlen ember.
Gyerek voltam.
Nem mentettek meg,
nem mondták el,
nem vigasztaltak.
Magam fegyelmét tanultam.
Gyerek voltam.
Voltam gyerek?