Gyerek voltam,
nem tudtam,
mi normális otthon.

Csendben maradtam,
meghúztam magam,
egyedül tanultam meg élni.

Megtanultam kicsivé lenni,
megdermedni,
ha megszólaltak a falak,
soha nem kérdezni,
eltűnni a folyosón.

Gyerek voltam,
kellett volna valaki.

Voltam gyerek?
Nem jött senki.

Nem mentettek meg,
nem mondták el,
nem vigasztaltak.
Magam fegyelmét tanultam.

Sosem pihenek,
készenlétben élek.
A béke hamis,
mintha fájna.

Minden szobában
számolom az ajtókat,
minden nyugalom
a régit idézi.

Ha valaki közel jön,
eltávolodom.
Nem hiszem el a szavakat,
nem fogadom el, ha adnak.

Keménységet tanultam,
tűrni,
nem érezni.

Rémít a meleg.
Hamis.
És éget.

Gyerek voltam,
nem kellett volna sok,
csak egyetlen ember.

Gyerek voltam.

Nem mentettek meg,
nem mondták el,
nem vigasztaltak.
Magam fegyelmét tanultam.

Gyerek voltam.

Voltam gyerek?