Érdekes megfogalmazás. Nem is tudom, hol van ez az életemben? Lehet az életet pazarolni? Lehet az időt pazarolni? Hisz nem is az enyém! Tőlem független és megállíthatatlan.

Biztosan létezik időpazarlás. Szerintem pazarló az, aki nem él. Nem él, hanem csak vár. Vár mindig valamire és valakire. Halogat. Cselekedeteket, szavakat, kimondásokat, érzéseket. Az a pazarlás, nem megélni a kapott életet. Pazarlás minden el nem követett tévedés. Pazarlás minden meg nem tett hiba. Pazarlás minden kimondatlan szó. Pazarlás minden elszalasztott boldog perc.

Időpazarló biztosan nem vagyok. Nem először figyelmeztetnek a gyerekeim, hogy ne rohanjak, hanem lassuljak le. Ezen elgondolkoztam. Nem érzékelem belülről ezt. Nem veszem észre, hogy mindent azonnal, alaposan, jól körül járva, halogatás nélkül. Nincs patópál! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Megteszem.

Nehéz néha szembe nézni önmagunkkal! Vajon miért ez a rohanás? Talán túl sokáig vártam lépésekre! Talán túl sokáig vártam megtenni dolgokat! Valami hasonló lehet. De mindezek ellenére, mindig aktívan megéltem a rám szabott életet. Hiszem, hogy mindennek van ideje! Tudni kell várni és kivárni! Most csak az jut eszembe, hogy halogattam, időpazaroltam, amikor a három kicsi gyerekem mellett nem valósítottam meg önmagam? Mit szalasztottam el? Akkor annak volt az ideje! Nem pazarlás megtenni mindent abban az időben, amit lehet, és halogatni valami másokat! Inkább érzem okos és felelőségteljes fontossági sorrendnek, mint időpazarlásnak. Nagyon utálom az áldozat szót ebben a kontextusban! Soha nem áldozat megtenni valamiket adott időben és helyzetben, hanem felelősség és okos döntés. Van mindennek ideje! Nem mondhatom a kis 3 éves óvodásomnak, hogy most „állj meg babám!”, mert anyuci megvalósítja önmagát!

Az élet-mester pedig nagyon igazságos! Mindennek megadja az idejét. Talán most kicsit kapkodok és rohanok. Nem baj! A szeretteim velem vannak és vigyáznak rám. Picit hajszolom a bakancslistám, de minden megvan, mindennek eljön az ideje. Az életből egy percet sem pazaroltam el! Nincs idő, amely pazarlás lett volna! Csupán megéltem minden percet, ami akkor volt aktuális! Jól tettem!