Azt mondják, az éhes kutya nem hűséges.
Sokáig azt hittem, ez kegyetlen mondat.
Ma már inkább csak hiányos.

Mert nem beszél arról,
hogy ki tartja éhesen.

Az éhség nem csak a gyomorban lakik.
Lehet hiány pénzben, szóban,
érintésben, biztonságban.
És aki hiányban él,
könnyen mozdul arra,
ahonnan ígéret érkezik.

A gazdag nem mindig jóllakott.
Sőt.
Gyakran ő a legéhesebb.

Nem kenyérre.
Hanem emberre.
Figyelemre.
Hatalomra.

Nem kér — irányt ad.
Nem ad — adagol.

És közben megtanít arra,
hogy azt hidd: tőle függsz.

Az éhes pedig követi.
Nem mert hűtlen,
hanem mert remél.

És ez a legnagyobb csapda:
nem az köt meg, aki elvesz,
hanem az,
aki ad egy kicsit —
éppen annyit,
hogy maradj.