Sokáig úgy éltem,
hogy befelé néztem.
Álmokat láttam,
számtalan valóságot.

Hittem annak
a belső ablaknak,
melyet nagyra tártam
a világ látványára.

Sokáig vártam,
hogy egyszer meglássam
azt a képet,
amit annyiszor néztem álmomban.

Aztán megértettem:
nekem kell felépítenem.

Homokszemet raktam
homokszemre,
csendesen, lassan —
és nőtt a vár.

Ma már élem
mindazt az álmot,
az álomban látott valóságot.

Kitárt ablakomban
az a világ áll,
amit magam formáltam —
testemre, lelkemre
szabott valóság.