Ez az olvasmány, melynek a tartalmát összefoglalom, megrémített. Magamra vettem. A ma társadalmában a családom a középosztály. Érdekes írás volt, de egyúttal elkeserítő is. Megszűnnek azok az értékek, melyek számomra fontosak? Mi marad helyette?

Középosztály-prés

Nem panaszkodom. Dolgozunk. Tanultunk. Tanulunk. Főiskola, egyetem. Alkalmazotti lét. Reggel felkelünk, este elfáradunk. A gyerekeket tanulásra ösztönözzük, mert hiszünk benne, hogy a tudás szabaddá tesz.

Nincs felhalmozott vagyonunk. Nincsenek politikai kapcsolataink. Nem tartozunk sehová. Mégis: jól élünk. Ez volna a középosztály. És mégis egyre gyakrabban érzem: szorításban vagyunk.

Felülről az elérhetetlennek tűnő javak nyomnak: lakhatás, biztonság, tartalék, kiszámíthatóság. Alulról az elvárás, hogy tartsuk el a rendszert: adóval, munkával, felelősséggel.

Mi vagyunk azok, akik:
– dolgoznak,
– fizetnek,
– betartják a szabályokat,
– nem kérnek kiváltságot.

És talán épp ezért vagyunk láthatatlanok.

A középosztály nem kiabál. Nem lázad. Nem dől el könnyen egyik oldalra sem. Gondolkodik. Mérlegel. Kérdez. Ez pedig kényelmetlen.

A „középosztály-prés” nem egy drámai összeomlás. Inkább lassú elcsúszás. Nem elvesznek tőlünk mindent – csak egyre kevesebbet hagynak meg.

Még nem rossz.
Még élhető.
Csak egyre feszültebb.

A kérdés nem az, hogy mi túléljük-e. Megszoktuk a fegyelmet, a munkát, a kitartást. A kérdés az, hogy a gyerekeinknek még lesz-e középosztály, vagy már csak két irány marad: felfelé vagy lefelé.

Mi hiszünk a tanulásban.
A munkában.
A tisztességben.

Csak remélni tudjuk, hogy ezek nem válnak egyszer felesleges erényekké.

Miért veszélyes a középosztály eltűnése?

Mert eltűnik a társadalmi egyensúly. A középosztály a lengéscsillapító. Felül hatalom és tőke van, alul kiszolgáltatottság.
Középen azok, akik:

• még tudnak alkalmazkodni,
• de már képesek kérdezni.

Ha ez a réteg eltűnik, a társadalom két végletre szakad. És a végletek nem tárgyalnak, hanem ütköznek.

Mert eltűnik a bizalom. A középosztály hisz abban, hogy:

• a szabályok mindenkire vonatkoznak,
• a tanulás érték,
• a munka megtérül.

Ha ezt a hitet elveszíti, a társadalom cinikussá válik. Nem lázadás jön először. Hanem közöny.

Mert eltűnik a jövőbe vetett hit. A középosztály nem a mában él. Tervez. Lakásban. Tanulásban. Gyerekben. Időben. Ha ez a réteg nem tud tervezni, akkor a társadalom rövid távúvá válik. És a rövid táv mindig rombol.

Mert eltűnik a társadalmi mobilitás ígérete. A középosztály a bizonyíték arra, hogy: „feljebb lehet jutni”. Ha eltűnik, az üzenet ez lesz:

• fent születni kell,
• lent ragadni lehet.

Ez pedig megöli a motivációt — nem csak az alsóbb rétegekben, hanem mindenkinél.

Mert eltűnik a demokratikus kultúra hordozója.

A középosztály:

• olvas,
• vitatkozik,
• kérdez,
• nem szeret szélsőségeket.

Ha ez a réteg gyengül, a politika egyszerűsít, az érvek helyét jelszavak veszik át. És a jelszavak nem építenek országot.

Mert eltűnik az erkölcsi közép. Nem a tökéletesség miatt fontos, hanem mert normát tart.

A középosztály mondja ki:

• mi a „még elfogadható”,
• mi a „már nem az”.

Ha ez elvész, a társadalom iránytű nélkül marad.

Ha összefoglalnám, ami ebben engem megrémít:Középosztály nélkül nincs stabil társadalom — csak uralkodók és túlélők.

És ez mindenkinek rossz végül.
Még azoknak is, akik ma azt hiszik, nyertek.