Megérint a mások boldogtalansága.
Nem veszem magamra a terhét,
de visszavisz ahhoz a régi önmagamhoz,
aki még nem tudta, mit akar.

Eleinte nem tudjuk, merre menjünk.
Hol a helyünk.
Vannak, akik mintha már a bölcsőben
céllal gőgicsélnének,
de a legtöbben sokféle elképzeléssel nőünk fel.

Mi leszel, ha nagy leszel?
Fontos kérdés.
Nem csak a pénzről szól,
hanem arról, hogy örömöd van-e benne,
amit nap mint nap csinálsz.
Ha nem passzol, merj lépni.
Merj változtatni.

Vannak, akik nem tesznek semmit.
Hordják az örömtelen munka terhét,
és védekeznek:
ez csak munka.
De nem mindegy,
hogyan érzed magad benne.

A munka csak egy a sok közül.
Párválasztás.
Életmód.
Meg nem valósult álmok.
Félretolt tervek.

Sokan úgy élnek,
mintha minden rendben lenne.
Önmagukat hitegetik,
és ez lassan felőrli őket.
Látszat az egész.
Ahogy telnek az évek,
a bátorság nem nő –
elfárad.

A leggyakoribb félelem:
mit szólnak mások?
A válasz többnyire: semmit.
Élik a saját életüket,
észre sem veszik a tiedet.

Önmagadat megtagadni ezért: vétek.
A legszorosabb bilincs
nem kívül van,
hanem belül.
A belénk nevelt „nem illik”,
„nem szabad”,
„ezt nem lehet”
láthatatlan kényszerzubbonyként
szorít.

Ahogy telnek az éveim,
egyre gyakrabban hallom:
könnyű neked,
téged támogatnak.
De senkinek sem könnyű vagy nehéz.
Ez nem kívül dől el.
Hanem bennünk.

Nem mások kárára.
Nem ártva.
Nem törvényt áthágva.
Hanem felelősen.
Szabadon.

Mert a választás a tiéd:
hogyan élsz,
mit teszel meg,
és mit hagysz ki.

Minden célhoz vezet út.
Indulj el rajta.
Nem számít mikor.
Nem számít hogyan.

Csak egy számít:
ne más életét éld.

Ne magyarázd meg magadnak,
miért nem.
Cselekedj.

Az idő gyors.
És egyszer eljön a pont,
amikor már nem pótolható.

Nincs szomorúbb
a kihagyott boldogságnál.
Az elszalasztott lehetőségnél.
A meg nem élt életnél.