Rám szállott egy hulló levél,
sárga, kicsi arannyal a szélén.

Nem álltam meg, csak lassabban megyek,
ne érjenek azért utol süvöltő szelek.

Nem kell minden, sok sem,
megvan, mi kell, elég a kincsem!

Jöttem pőrén, megyek majd úgy,
minek akkor tengernyi zöldhasú?

Rohan mellettem az egész világ,
annyira gyorsan, semmit sem lát.

Néha befal valamit, bort iszik,
vizet prédikál, a többinek hazudik.

Nem elég sokaknak semmisem.
„Most az egész ünnepet megveszem!”

Aztán elhagyja minden hite,
elveszett egészsége, nincsen senkije.

Lassan haladok tovább, mi kell, megvár.
Szemerkél rám lágyan a havas eső,
nincs baj, csupán télies az idő.