Az asztalon hevernek a megvásárolt zöldségek és gyümölcsök. Ínycsiklandó kavalkád! Harsogó zöldek, meleg sárgák, a finom és diszkrét halványfehér mellett. Kellemes és nyugtató csendélet a konyhámban. Gondosan vásároltam, átgondoltan állítottam össze a listát. Többször egyek és keveset, olyanokat, melyekre szükségem van, és kerüljem azokat, amik csak töltenek és hizlalnak.

            Kerülöm. Elrendezem a csendéletet, kis halmokat képezek: ebéd, uzsonna, vacsora, ezeket pedig a hűtőbe teszem holnapra. Hámozó kés kell még, deszka az aprításhoz és két edény a sütéshez és a pároláshoz. Finom lesz! Előkotrom a balzsamecetet, azt a sűrű fajtát, amivel pikánsabb lesz az íz. A békémbe berobban a telefon:

            – Anya! Mit csinálsz? Ráérsz?

Mondanám, hogy igen, de a beszélő nem vesz levegőt és érzem rajta a hisztérikus tehetetlenséget, hallgatom tovább.

            – Szólt az edző, hogy Dorottyának kell sportorvosi, de azonnal. Kaptunk időpontot mára. Edzés előtt el tudnád vinni?

Nem kínozom, hanem közbevágok, kérdezek és nyugtatok. Megyek, intézem, ne sokkolja magát. Sokadik kör ez már, látom a családi élet buktatóit. Örülök, hogy nem most vagyok kisgyermekes anya! Nem éreztem a kicsi gyerekeim mellett, hogy a mély vízbe dobtak volna. Ha kellett, mehettem a családom után. Nem bántottak, nem szidtak, nem  illettek övön aluli jelzőkkel az anyaságomért. Ma nem bírnám idegekkel a hajszát, ami van.

            Utolsó pillantást vetek a zöldség kavalkádomra, gyorsan kenek egy zsíros kenyeret, amit a buszhoz rohanva sebesen be is kapok. Iskola. Kikérés, sportorvoshoz megyünk. Futás közben letépem a kislány hátáról a mázsányi iskolatáskát. Lihegünk utazás közben, elmagyarázom a gyereknek, mi ez a hirtelen változás.

            Az orvosnál hosszú sor, pisilés a pohárba, vizsgálat, papír, pecsét. Újra tömeg közlekedünk, edzés előtt tanulni kell, sok a házi. Otthon kézmosás, uzsonnát adok a gyereknek és haditervet rakunk össze. Miből van házi? Mennyi az írásbeli? Mit kell szóban tanulni? Lepakolok az asztalomról és nekilátunk. Amíg a gyerek dolgozik, rámolok. Most nem állhatok neki főzni! Kipakolom a mosogatógépet, a délelőtti vasalás után a szekrénybe rakom a tiszta ruháim. Meg néha válaszolok a gyereknek, ha szól hozzám. Milyen jó, hogy a tanulással nincsenek gondjai! Az utolsó percben készül el, futás újra a buszhoz.

            Az edzésen úgy dolgozik, mintha most kelt volna fel. A mozgása jókedvű, ügyes, megfontolt felugrásokkal és földet érésekkel. Sötét van, este hét óra. Vége az edzésnek. A gyereket átadom az apukájának és hazamegyünk.

            A konyhaasztalon ott a déli cucc. Ennem kellene most már valamit. Hámozok, mosok, aprítok, sütök és párolok. Az ebédem, az uzsonnám és a vacsorám. Kilenc óra, amikor elpakolok. Megette a fene a fogyókúrát! A francba, gyümölcs is kell! Majd holnap sikerülni fog!