Nem könnyű elhelyezni magunkat a világban, megtalálni, és értelmezni a helyünket. Nem is tesszük ezt a nap összes órájában, csak amikor történik valami figyelemfelkeltő. Hiszem, hogy nem dolgom minősíteni senkit, önmagamat sem, és hogy az ítélkezés károsan hat a személyiségemre. Most ezek a dolgok elém kerültek egy helyzet miatt, utána olvastam a kételyeimnek. Közvetlen környezetem, a barátaim, az enyémek minden tökéletes és tökéletlen tulajdonságukkal együtt. Úgy az igaziak, ahogyan vannak. Van bennünk egy kép a társadalomról. Fura értelmezni nagy, átfogó törvényszerűségeket, ha közvetlenül érintenek.

            Az egész egy aprósággal kezdődött. Változtattunk a terveinken néhány ember egyéni akarata miatt, és ez valakit súlyosabban érint, mint a közösséget. Sajnálom a szituációt, egy ember szomorúsága is számít, ő is a miénk. Nem tehetek semmit, szemlélem az eseményeket és igyekszem levonni a tanulságokat. Vannak.

            A szabad tömeg, a bizonyos kívülről irányított ember lélektana, megtévesztő. Bátor, szabad embernek látom őket. Gondoskodnak magukról, jól élnek pozitív értelemben. Nem dőzsölnek, de megszerzik, amit akarnak. A tárgyi javakat főként. Ha a szomszédnak, a munkatársnak van, akkor neki is legyen. Az én gyerekem is kap telefont, tabletet, laptopot, nehogy már kinézzék az osztályból. Az életmódnak kényszerítő ereje van! Egy apró esemény aztán rávilágít a tömeg álságos szabadságára, ami cseppet sem az, aminek látszik, amit gondolunk róla. Addig tart ez a szabadság, amíg egy követ fújunk a tömeggel, ahhoz akarunk hasonlítani. Felülír minden belső emberiességet, érzelmi indíttatást.

            Egy apró történés miatt átlátszóvá vált ez a rózsaszín függöny. A tömeggondolkodás elfogadásával lemondunk a valódi szabadság legtöbb jellemzőjéről. A velem kapcsolatos esemény során például a könyörületről, megbocsátásról, a valódi szeretetről. Amikor lemondunk az egyéni érdekünkről valami emberi gyengeség, elesettség miatt, akkor vagyunk szabadok igazán.

            Hordozok magam is a tömegemberre jellemző tulajdonságokat, de igyekszem elhelyezni magam a valódi szabadságban. Igen, az utóbbi időben magam is hangoztatom az egészségüggyel kapcsolatos lesújtó véleményem. A vezetők alkalmatlansága is elhagyja a számat. Összességében mégis igyekszem két lábbal a földön állni. A főnök az főnök, felesleges ellene harcolni. Magam vagyok az életem irányítója, nem akarok semmilyen közösséghez és párthoz csatlakozni világmegváltás céljából.
Nem akarok tömegemberré válni, amikor az eltapossa a gyengét, a másmilyent, az elesettet.