Gyerekkoromban nem szerettem különösebben a kémiát, de a kísérleteket annál jobban. Később, a munkám során is örömmel idéztem fel ezeket az élményeket. Egy-egy látványos reakció, egy kis robbanás vagy elszíneződés mindig tanított valami fontosat – nem csak a tudományról, hanem az életről is.

A kémiában a katalizátor az, ami beindítja vagy felgyorsítja a folyamatokat. Anélkül, hogy maga elfogyna vagy átalakulna, képes megváltoztatni más anyagok viselkedését. Néha elég belőle egészen kevés, mégis átrendez mindent. Az emberi élet sem különbözik ettől: mindannyiunknak megvannak a saját katalizátorai. Olyan dolgok vagy élmények, amelyek mozgásba hozzák a belső folyamatainkat.

A minap a piacnál várakoztam a megállóban, és csak figyeltem az embereket. Piacos nap volt, sokan hatalmas csomagokat cipeltek. Ahogy néztem őket, megértettem valamit. Nekem már alig van háztartásom, keveset eszem, és ennyi is bőven elég. Nem is vágyom többre. De mások? Vásárolnak. Sokat. Láthatóan nem csak a szükség hajtja őket. Néztem egy asszonyt, akinek a „banyataxija” – tudjátok, ez a húzós bevásárlókocsi – dugig volt pakolva. Sőt, még egy vödör zsírt is rögzítettek rá gumipókkal. Nem a zsír a kérdés – magam is használom – hanem a mennyiség. Mert ott, abban a vödörben valami más is volt: az életerő keresése.

Sokan az evésben találják meg a saját katalizátorukat. A bőséges étkezés adja meg számukra az egyensúlyt, az örömöt. Mások a vásárlásban lelik meg ezt: divat, megjelenés, színben harmonizáló kiegészítők. Ha a sárga ruhához nincs sárga táska, az nap rosszul indul. Megint mások utaznak. Akkor is, ha anyagilag megterhelő, akkor is, ha fárasztó. Útra kell kelniük, mert ez az, ami tölti őket.

Egyik sem rossz. Egészen addig, amíg nem vesznek át uralmat az élet felett. A katalizátor – bármilyen formát is ölt – akkor segít, ha mi használjuk, nem pedig ő minket. Mert ha eltúlzottá válik, könnyen válhat ellenséggé.

Én is kerestem a magam katalizátorát. Sok próbálkozás után jöttem rá: számomra a pozitív érzelmek és a gondoskodás a legerősebb hajtóerők. A szeretet, az érzelmi biztonság. Olyan emberekre van szükségem, akikkel meleg, elfogadó kapcsolatban lehetek. Nem várok tökéletességet, csak őszinte, érzelmi jelenlétet. És cserébe én is adok.

De ez sem mindig ilyen egyszerű. Vannak helyzetek, amikor valaki újra és újra ugyanazokat a játszmákat ismétli, ugyanazt a mintát kéri tőlem. Ha ez számomra már nem működik, akkor nem maradhatok benne – még akkor sem, ha fáj. Nem vagyok bástya a te csatáidhoz. A te katalizátorod nem az enyém.

Az élet folyamatos változás. A katalizátoraink is változnak, ahogy mi magunk is. A fontos csak az, hogy tudjuk, mi az, ami minket valóban működtet – és hogy ne engedjük, hogy ez ártson nekünk. Legyen bármilyen kicsi az a belső szikra, ha rátalálunk, mozgásba hozhatja az egész életünket.