Angyalok halkan szeretnek,
arcomra csókot lehelnek,
az csak néma szellő rajtam,
alig érint meg az ajka.
Nem látom őt, érzékelem,
mikor egyedül a szélben
szállok gyorsan az utamon,
fürge életem rohanom.
Fekszem, csupán úgy lélegzem,
akkor is őt ott megérzem,
arany angyalport fúj reám,
csak úgy ragyog tőle ruhám.
Nézem az utcát magasról,
nem is hallok a nagy zajtól,
hátul angyalom átölel,
s meleg érzelem önt el.
Angyalok halkan szeretnek,
nem harsányak, ők lebegnek,
a testem felett ragyognak,
értelme legyen napomnak.