Elkapott ma egy repülő. Szép, kék papírrepülő suhant elém az előadáson, ahová vendégként érkeztem. Itt dolgoztam, innen mentem nyugdíjba. Meghívtak, jöttem. A ragyogó napos időt bearanyozta az a másfél óra, míg tartott a műsor. Néha nevettem, néha könnyeztem, és nagyon sokat tapsoltam.

Kedves és megható nézni a gyerekeket, hogy vajon ki kicsoda. Egy-két év alatt is nagyon sokat változnak néhányan. Vicces, amikor a kis, zsurmók kisfiú most a vékony, magas apukáját formázza. A legszembetűnőbb változás, hogy mennyit komolyodtak és ügyesedtek. A sok munkaév alatt mintha másképp láttam volna az egészet! Most elemi erővel tört fel bennem az érzelem.

Amikor magam is részese voltam, nem tűnt fel, mennyi munka van egy ilyen gálában! Na, mindig benne volt a végkimerülésig való igyekezet, de a felkészülés során már megismertük szinte az egészet, a gyakorláskor a szemünk e gyenge pontokra fókuszált, a nagy napon pedig nem volt semmi meglepetés. Ma más szemmel néztem! A felnőttek és a gyerekek is nagyon keményen megdolgoztak ezért a minőségért! Sok zene és tánc vonult végig a műsoron. A produkciók pedig lazán, könnyedén, derűvel hozták a minőséget. Nem vált külön a felnőtt és a gyerek, mindenki egy húron pendült. Ez pedig különleges és felemelő.

Amióta tehetem, sokat járok mindenféle kulturális rendezvényre, és zavar egy ideje a megjelenő trágárság. Az ismerőseim azzal érvelnek, ilyen a mai világ. Ez pedig nem igaz! A mai gála műsorban semmi hasonló nem hangzott el, mégis mély mondanivalók rejtőztek a vidám produkciókban. Ők is ebben a világban élnek, mégis kulturált kommunikációval adták át a mondanivalójukat. Mondhatod, hogy hát a nevelés színterén ez elvárható, de szerintem példát is mutattak a civilizációból! A hozzám legközelebb állóktól emelnék ki csak két gyöngyszemet.

Két évvel ezelőtt, amikor tovább adtam a kis csapatom, kisiskolások voltak. Ma pedig a színpadon nagyra nőtt fiúkat és lányokat láttam, akik fegyelmezett rendezettséggel szerepeltek. Maguknak való lányok és fiúk álltak ki elénk görcsök nélkül, lazán. Gördülékenyen mozogtak, beszéltek és csodaszépen énekeltek. A koreográfiájuk szépen kitalált, a mozgásuk pedig szívmelengető!

Korda György slágerére táncoltak régi és új munkatársaim. Nagyon új tartalom jelent meg a nézők előtt. Álmodozni lehet, és van, akiknek álmodozás a jutalma. A világot viszik minden nap a gyerekeknek a termekbe. Szívük, lelkük, néha az egészségük kárára is. Nem ismernek lehetetlent, csak a megoldás varázsát. A boldog élet egyik titka az önirónia, az elfogadás. Ebből láttam ma egy adagot. Mit nekünk a nyaralás, repülőutak, mi itt vagyunk boldogok!
A szívem alig fért a mellkasomban, hogy én is ezt a munkát végezhettem, együtt dolgozhattam velük! Valami felemelő látni, és hallgatni a produkciót. Szeretlek benneteket és nagyon büszke vagyok rátok és a munkátokra!