Legtöbbször tanulságos tapasztalataim osztom meg veletek. Példát szeretnék mutatni. Vannak azonban kivételes alkalmak, amikor valami azért kelti fel az érdeklődésem, mert mókásnak találom, a mélyen rejlő fontos mondanivaló ellenére is.

Az egyik gondom, hogy nem tudom a dühöm, haragom, néha még a rosszallásom sem, kiengedni, levezetni. Különböző terápiákon kaptam tanácsokat, javasoltak módszereket, de igazán még most sem megy ez könnyen. Pedig ez is nagyon fontos a mentális egészségem megőrzése érdekében. Talán egy kezemen is meg tudom számolni, hányszor kiabáltam, vagy átkozódtam életemben.
Tudtátok, hogy a férfi és a nő dühe között milyen hatalmas a különbség? Én eddig nem is foglalkoztam ezzel. A férfi dühe csak növeli a hatalmát, míg a nő dühe éppen ellenkező hatással bír.

Az „engedd el”, az valami értelmezhetetlen nekem. Mint egy poharat, ejtsem le? Engedjem el a gyeplőt? Jelezzem, hogy el szabad mennie? Értitek ugye, hogy mire gondolok? Komolyság a komolytalanságban, hogy vannak érzések, emberek, események, akik, amik életem végéig velem maradnak. Akkor is, ha nem részei már az életemnek. Nem is kell ennek másképp lenni, így jó. A szépeket meg kell őrizni!

Dühösnek lenni, tehát jó és fontos! Szabad! Nem lényeges alpárinak lenni, semmi közönségesség, csak ki kell adni magamból. Beszélhetek róla, mint a vízfolyás, részletezhetem a vélt bűneit, majd egy hatalmas sírással lezárom a jelenetet. Tehetném ezt barátok és barátnők előtt, de magányosan is elég hatékony.
Letilthatom és kitörölhetem lelkiismeret furdalás nélkül. Ez például nagyon tetszik! Előszeretettel alkalmazom. Semmi szégyellni való nincs benne, tiltok ezerrel.
Hatékony ilyen esetekben a szomorú zenék hallgatása. Ez is nagyon jó! Szeretek zenét hallgatni, akár fél éjen át. Reggelre ettől biztosan visszatér a mosolyom.
Kívánhatom, hogy vele is tegyék ugyan azt, mint velem, akár könyöröghetem is a sorsnak. Ebben túl sokat nem látok, mert minden ember más, mindenki másképp él meg helyzeteket. Ha ugyan azt kapja más, talán neki nem is úgy fáj majd, mint nekem. Talán. De, hát egy dühöt nem is kell minden formában kiengednem magamból! A lényeg maga a dühöngés, hogy ne belül rágjon.

Tanultam ma is valami jót! Rosszat is lehet szépen csinálni. Egy civilizált dühöngés is lehet hatékony, és mindenképpen az egészségem érdekében van! Aranyos, ugye?