Nézz fel az égre, tartsd oda az arcod a szélnek!
Hideg, fagyos fuvallatnak, hogy rólad minden húst lemarjanak!
Ne figyelj semmire, ne érezz, ne láss, ne gondolj, ne mond, vége!
Engedd, hogy csapkodjon a jeges víz, pirosítsa bőröd a zord kvíz!
Nézz fel az égre, hogy derüljön ki végre, múljon a zápor, üljön el a vihar!
Az élet néha nagyon összezavar, testedbe fájón belemar,
de nem marad így soká, csak kicsit megkínoz és fáj.
Aztán kiderül az égbolt, újra szép lesz, mint rég volt,
elmaradnak felesleges emberek, elveszett lelkek mennek,
érzések fakulnak, gyógyulnak a sebzett testek.
Újra élhetsz és remélhetsz, mosolyogva nézhetsz,
az égen csak Nap lesz megint, a szél finoman legyint!