Az alázat szó szótári jelentése elég negatív. A saját érdemek lebecsülése, és közben mások érdemeinek túlértékelése, a saját tetteimért elismerést nem igénylő önértékelés.
A következő idézet nem erre céloz, hanem egy pozitív kicsengésű alázatot jelez. Kellő szerénység, nem zavaró, visszafogott viselkedés. Jó modor az emberi kapcsolatok terén, a tolakodó, erőszakos, lehengerlő viselkedés helyett.

Van belső erőm. Tudom, ki vagyok, helyes az önértékelésem, önbecsülésem. Nem kell naponta fitogtatnom az erőm, villogni a külvilág előtt, hogy érezzem magam valakinek.
Az utóbbi napokban több szituációban találkoztam a fent említett alázat hiányával. A kommunikáció hangneme, stílusa, mondanivalója tükrözi a másik lelkiállapotát, viszonyát a világhoz. Le akart hengerelni, átpréselni a szűrőjén, hogy fölém magasodhasson. Szomorú helyzet, nem az, ami megsebezne. De a másik ember törékenysége megrendítő!
A női lét egyik fontos része a megjelenésünk, ami szintén jó terep egy fitogtató játszmához. Most ebben sem tudtam partner lenni. Kedvelem az öltözködés finomságait, de csak a józanész határain belül. Nekem sokkal fontosabb a sport maga, mint a márkás edzőruha. Szeretem a jó programokat, de csupán azért nem megyek el valahová, hogy kicsíphessem magam.

Az idézetnek azon része fogott meg a legjobban: elég, ha létezünk. Jó ideje már csak vagyok, létezem, egyszerűen, csak létezem. Ez pedig, egy nagyon felemelő állapot! Nem kell minősítenem sem önmagam, sem mást, sem a világot. Nem harcolok senkivel, senkiért, semmivel. Vagyis, létezem az élet áramlásában, nyugalom van bennem, velem, mellettem. Ez a belső béke pedig nagyszerű, tápláló, támogató, megnyugtató. Ebben az állapotban kívülről szemlélni mások viharát, olyan, mint filmet nézni a multiplexben.

Értem, hogy miért csak most érkezett el ez az állapotom! Vannak életszakaszok, amikor ez szinte lehetetlen. Karrierépítés, egyáltalán, a felnövekedés, ellenségei ennek a lelkiállapotnak. De idővel el kellene idáig jutni. Megnyugodni, lenyugodni, megérni. Tehát, a saját korosztályomban már itt kellene lenni. Az élethosszig tartó tanulás nem jelentheti azt, hogy végig kell harcolni az életünk, és aki nem velünk az ellenünk.
Az elért kor jelenthet egy megállapodott, lehiggadt személyiséget, aki él a létben, megengedi magának a boldogságot és a belső békét. Csak úgy!