Építeni kell

Építeni kell és nem rombolni. Nem lehetek egyszerre a régiben és az újban is. Amikor már felismertem hol a hiba, hol az a pont, ami már nem tartható, akkor cselekednem kell. Lehet tétovázni, elmélkedni, foltozgatni, de ez már csak időhúzás. El kell takarítani e régit, hogy legyen helye az újnak.

Néha nem látom világosan, hogy mit is kell elengedni. Nem mindig látható a fa az erdőben. Melyik is az a pont ahol megromlott valami? Szeretem a megszokott dolgaim, kötődöm hozzájuk, segítik a napjaim az ismerős rutinok, szavak, illatok, helyek. Ráadásul, összekeverednek kissé a dolgok, mert vannak mellékvágányok is. Kicsi próbálkozások tudattalanul! Ha nem indul az InterCity, akkor mehetek mással is? Valami hasonló.

A múltam téglái nagyon fontosak, ezeket tettem alulra, mert jó erősek. Elbírják a falakat, építhetek rájuk. A közelmúlt téglái ugyan úgy, mint a régiek. Ha elég erősek, meg kell hagynom, hogy tudjam rakni fölé a következőket. Vannak szép és erős alapköveim.

Nem tudom, te milyen taktikákat követsz a környezeted gondozása miatt? Mi a módszered? Nekem a hit a másik emberben, az a legfontosabb. Hiszem, hogy az a jó ember vagy, akinek látlak. Hiszem és becsülöm a jó tulajdonságaidat, és, mint egy jó édesanya, megmosolygom az apró hibáid. Hisz, éppen attól vagy olyan szerethető! Hiszem az emberi jóságot!

Ez egy kicsit veszélyes gondolkodás! Veszélyes, mert amikor csalódok valakiben, az nagyon megvisel. Hajlamos vagyok, csak bizonyos kapcsolatokra figyelni ilyen szempontból. Pedig bizony, bárki lehet a környezetünkben, aki nem igazán oda való. Csöndesen áskálja az életem, suttog a fülembe, összezavar. Aztán mindenki az utamban lesz, mert csak ő a jó. Végül, amikor már kipucoltam mindent, megvilágosodok. Megvilágosodok és csalódok.

Milyen ártalmas is a sok pici suttogás! Hihetetlen károkat tud tenni a jószándék! Tudod, a pokolba vezető út. A létállapotom a szeretet. Csak így érdemes élni. Nem keresem az érzést, hanem a békét, megnyugvást, elfogadást, az ítélkezés nélküli állapotot tartom fenn. Így magam vagyok a szeretet, én magam vagyok. Magam. Suttogók, elvárások, kényszerek nélkül. Magam.

Nem teszem mind ezeket görcsösen és el sem túlzom. Néha azonban eljön a takarítás ideje. Például, egy alapos őszi nagytakarítás. Fura közben minden lépés és portörlés. Fura a rácsodálkozás, hogy időnként mennyi felesleges holmi, érzés, gondolat tud összegyűlni az otthonomban! Nem baj! Előszedem a törlőkendő gyűjteményem és nekiállok a munkának.