„A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak és újra megpróbálták.” Dennis DeYoung

Felálltam és próbálom újra. Újra és újra. Nem nézek hátra, nem arra megyek. Sem az utamon, sem az időben. Figyelek a lelkembe írt dolgokra. Azokra az emberekre, kikkel örök szövetség köt össze. Ez egy különösen izgalmas az életben! Mindig később érzem meg, ki is az, és ki csak lecke. Vannak események, melyek elvághatatlan szálakkal kapcsolódnak hozzám.

Kik azok a lelkek, akik engem választottak és hozzám születtek le? Lelkek, melyeket én választottam, néha mégsem az enyémek. Akik választottak, mintha jobban tudták volna a saját céljaikat! A feladataim és céljaim mindig rám találnak, és sok boldogságot okoznak. A leckék gyakran megríkatnak, de a feladatokba akkor nagyobb erőt fektetek.

Ez az én sorsom, ez a végzetem. A végzet szó nem tetszik, nem is igen használom. Olyan kemény és végérvényes. Nekem sorsom van. Szép és színes sorsom, mely beteljesülését semmi sem állíthatja meg. Vállalom és várom. A szeretet, a feltétel nélküli szeretet sokkal fényesebbé tette ezt a sorsot, mint előtte volt. Ma már tudom, hogy az történik, amit várok. Hát nem várok semmi rosszat.

Személyiségem lényeges oldala, maximálisan teljesíteni és mindig segíteni másoknak. Mindenekfelett álló a számomra közeli személyek jólléte. Talán a gyermekkori elvárások miatt, amikor olyan dolgokat kellett tennem, amik felnőtt teljesítményt vártak el. A saját szükségleteim hátrahagyva biztosítani mások jóllétét. Érdekes, hogy főzni most is szeretek! Érdekes, hogy még mindig sok vagyok, néha sokk, mert pikk-pakk meg kell csinálnom mindent. Akár kérik, vagy várják tőlem, akár nem. Érzem, néha mennyire tolakodó is ez. Nehezen fogom vissza magam.

Ma már nyugodtan veszem és élem meg az élet dolgait. Majdnem mindig. Innen nem viszek el semmit, amim van. Azt viszem, amit másoknak adtam. Az egyetlen, ami örökre megmarad, a lelkem.
Minden, ami itt volt, elveszik. A nevem, a testem, az otthonom, a tulajdonom, a barátaim, a családom. Minden. Csak a lelkem örök. Tehát, amit másoknak adtam, az marad meg utánam.