Megtanultam elfojtani az érzelmeimet. Úgy tenni, mintha nem is léteznének. Ott hagytam őket kezeletlenül, aztán kezelgettem a fizikai tüneteket. Amíg lehetett. Aztán jönnek a gyógymódok és a segítők, orvosok és hasonlók. Most is éppen tablettákat szedek, pedig nálam ez nagyon kivételes. De már muszáj.

Valamit nem tanultam meg: végleg elfojtani semmit nem lehet. Átmenetileg esetleg igen, de végleg biztosan nem. Sem szükségleteket, sem álmokat, sem érzéseket. Megpróbáltam ezeket elfojtani, egy ideig látszólag még sikerrel is jártam, ám amit elfojtunk, az előbb-utóbb úgyis kijön. Mindig kijön. Lehet, hogy más formában, mint amire számítanánk, de kijön.

Érthető az elfojtásom is. Mint túlérzékeny ember, már hamar megtanultam, hogy milyen kiszolgáltatott lehetek. Aki ugyanis feltárja az érzéseit, az sebezhetővé válik. Az olyat ad át a másik embernek, amivel ő kegyetlenül visszaélhet. Ez pedig túl nagy kockázatnak tűnik sok esetben.

Félig nem érdemes szeretni, legalább is, nem tesz boldoggá. Langyos pocsolyában élni az életet nem lehet cél. Illetve, biztosan van, akinek ez jó, de az nem én vagyok. Valódi csodákat akarok, valódi életet, semmi langyos nem kell, tehát a félelmeim el kell engedni.

Ha tisztán önmagam adom, a másik ember érzéseit is átélem. Észre tudom venni a szükségleteit, értem a fájdalmait, kételyeit, vágyait. Nem hagyom egyedül, jelen tudok lenni az életében. Sosem hagyom egyedül.

Persze, ez nagyon fájdalmas is. Például, az elengedés számomra hatalmas feladat. Gigantikus. De ettől még nem bánom az érzelmes lelkem! Nem mondok le az érzelmeimről, hogy megkíméljem magam a lelki sebektől. Azok a legszebbek!

A feltétel nélküli szeretet nem szelektál. Nem az érdemei és erényei miatt irányul a másik ember felé. Sőt, más élőlények felé. A legtöbb ember nem tudja, mije van. Nem tudja, kije van. Csak akkor érez hiányt, amikor már elveszítette.

Mély érzelmekkel bírni, az nem emel a többi ember fölé. Csak van. Tudnom kell ezzel jól élni! Minél kevesebb sebet kapjak. Élvezem a csodákat, amelyekkel az életem megajándékoz. Tanulok a hibáimból, hogy ne sebezzenek meg. Csendben gyógyítgatom az érzékenységem miatti elfojtásaim, mert ezeket már vissza nem fordíthatom.

Törődj magaddal! A te tested és a te életed! Éld meg az érzelmeid, mielőtt a tested tünetei nem figyelmeztetnek a tévedésedre!