Amiket megkapunk, vagy nem, de keressük és akarjuk tudni. Senki sem mondhatja meg, még én magamnak sem, kit szeressek, kit pedig ne. Ez sosem a tudatunk által meghatározott döntés. Valahol, egészen máshol dől el. Szívben, lélekben, a mennyben, de nem az agyban. A ráció nem írhatja felül.

A kötődés az emberek között a válaszkészségre épül fel. Mindenféle kötődés. Ha számíthatok a figyelmére, az érdeklődésére, reagál az érzelmi változásaimra, meghallgat, törődik velem, akkor felépül egy érzelmi kötődés. A szeretetkapcsolatok terén meg kell tapasztalnunk ezeket, különben elhagyatva, becsapva, megcsalatva, elárulva érezzük magunkat. Ezek az érzések pedig azt sugallják, alkalmatlanok vagyunk, nem lehet szeretni, kevesek vagyunk. Fizikai fájdalmat okoz a magány, szorongást, félelmet, elhagyatottságot.
Kell a kölcsönösséget megtapasztalni ahhoz, hogy a kapcsolódásaink egészségesek legyenek. A jó kapcsolatok építenek, felemelnek, megjavítanak és jobbá tesznek. Ha ez a kölcsönösség nem működik, akkor bizony, ott talajvesztettek leszünk, maradunk.

Mindenféle kötődésre érvényes ez. Ha az anya nem tud választ adni a gyermeki érzelmeinkre, melyet adunk felé, akkor nem alakul ki kötődés. Ha barátsággal fordulunk a másik felé, kimutatjuk az érzelmeinket, de a válasz ezzel nem kompatibilis, akkor nem is fog működni. Ha a partnerkapcsolatban nincsenek válaszok egymás érzelmeire, hiába minden igyekezetünk, nem lesz tartós, nem épít senkit. Tudni kell ebben is szavakba önteni az érzelmeinket.

Sajnos, ez a tény okozhat életünk során nehézségeket. Az eszem tudja, hogy a felmenőim szeretni kell, nekik köszönhetem a létem. Mégis. Mégis, hiányzik a kötődés, ami nem alakult ki. Így legfeljebb a tudatom a meghatározó, de hiányzik a szívbéli érzés. Nincs az a lelkiismeret furdalás, ami ezt megváltoztathatná.
Sajnos, az egyéb kapcsolatokra is igaz ez. Ha nem tudok vele rezegni, hiába minden ésszerűség. Ha ő nem tud velem rezegni, szép lassan megöli magát az érzelem.

Nagyon fontos nyitni, adni és elfogadni. Nem lehet utólag elrendezni és pótolni, amit adott helyzetben nem tettünk meg! Amikor valaminek vége van, nem mehetünk vissza az elejére, hogy újra kezdjük.