Nem tudtam eldönteni, hogy a gondolat melyik oldala legyen a cím. Teherviselő, vagy tehertétel. Sőt, amint elkezdek a mondanivalóim között szörfözgetni, látni fogod, ennél is cirkalmasabb. Tehertétel, ami valamilyen gazdasági, anyagi megterhelést, akadályt jelent, akár körülmény, akár személy. Teherviselő, aki elbír a terhekkel. Nincs is mentális tartalmi jelentése ennek a szónak. A kettő között pedig számtalan fokozat rejtőzik.

Mélyen belül, bennem, rejtőzik valami, ami folyamatosan arra buzdít, ne legyek teher más nyakán. Semmilyen értelemben. Időnként ez olyan aspektusban is felmerül bennem, ami szokatlan. Sosem voltam teher, már hamar megtanultam, úgy lenni, mintha nem is lennék. A mai napig megmaradt, hogy éjszaka olyan nesztelen tudok suhanni a sötétben is, hogy szellem is lehetnék. Egyedül élek, nem is zavar senkit, ha felkelek éjjel, mégis ügyelek, ne zavarjam mások nyugalmát.
Ez a zavarás az élet minden területén megjelenik. Mikor illik felhívni valakit? Mikor illik üzenetet küldeni a számára? Vajon zavarom, ha csak egy kis csacsogásra van szükségem? Fontos nekem az a tudat, hogy nem vagyok senki terhére! Nagyon fontos!

A teherviseléssel is érdekes a kapcsolatom. Gondolkodás nélkül lépek, ha terhemre van valami, vagy valaki. Nem vagyok udvariatlan, sőt érzéketlen sem, de lépek. Ha úgy érzem, elvágok minden fonalat, ne is alakulhasson ki olyan kapcsolat, mit nem vágyok. Tiltok és elzárkózok. Kimondom, amikor az a helyes megoldás. Ami nem az enyém, azt nem viselem.
Igaz, ebben vannak olyan terhek is, melyek íratlan szabályok szerint, kötelességnek is nevezhetők. Azoknak pedig megfelelek, akkor is, ha hátrányos számomra. Néha, érzem, az életem árán is. Fejlődtem, ma már okosan eligazodok a vállamra nehezedőkön! Nem is teher számomra néhány olyan dolog, amitől mások menekülnek. Komolyan! Örömmel tölt el, ha szeretteim támaszkodnak és számítanak rám. Önbecsülésem dagad attól a gondolattól, hogy az én szűk köröm bármikor számolhat velem, abban a tudatban, hogy kifogástalanul helyt is fogok állni.

Ennek az egész kérdéskörnek van még egy oldala, amivel számolok. Ha kell, visszavonulok, nesztelen leszek, nem is szólok, eltünök, mert az illem ezt teszi velem. De gondolatban ugyan úgy jelen vagyok, ott, ahol szeretnék. A tettek és az érzelmek teljesen más dimenziók. Az egyik kötelez, a másik szabaddá tesz.